Késő délután jöttem haza Döröskéről,s látom ám,hogy néhány suhanc rúgja a bőrt a Bandi Jóskával szemben,a gyöpön. Gyorsan "letettem"
az autót,magamhoz vettem a fényképezőgépet és ugrás fel a bicajra.Alig vártam,hogy odaérjek!Nem mindennap látni kint az utcán focizó gyerkőcöket.
Már messziről kiabáltak felém,hisz' jól ismerjük egymást.Engedélyt kaptam a fotózásra és helyet foglaltam az árokparton.Öröm volt nézni őket!
Az egyik csapat a Lakosi Marciból és a Somogyi Palcsiból,míg a másik a Joó Gergőből és a Lakosi Tomiból állt össze.
Marci korban is és felépítésben is felülmúlta a többieket,mégis ő volt talán a legtöbbször a földön.Még az öccse sem kímélte.Egy-egy gáncsolás,elkaszálás előfordult.
Jót mosolyogtak egymáson és ment tovább a foci.Olyan "kötényeket" adtak egymásnak,mint a nagyok.Ha gólt kaptak a Gergőék,csak úgy rezgett a (vas)háló!
Elmosolyogtam magam,mikor láttam hogy a Gergő és a Tomi,fejüket összedugva tanácskoztak.Kitervelték a következő stratégiát!-és ez nagyon fontos.
Egy-egy szófoszlány kihallatszott a "titkos" beszélgetésből.
Hát,mit mondjak,engem is megtévesztettek!!
Ide már a Navahó indiánok kellenek.
Örülök,hogy vannak még gyerekek,akik önfeledten játszanak a friss levegőn.Jó nekik is és nekünk is,hisz' visszahozza a régi emlékeket.Akaratlanul is beugranak gyerekkori élmények,amelyekre oly' szívesen gondolunk vissza.Köszönöm fiúk és hajrá Barcelona !!
