2015. november 21.

Na gyere,nyanya!

Ahogy megyünk be egyre jobban a télbe,úgy tör elő belőlem a vágy,hogy főzzek:kocsonyát!
Enni is nagyon szeretem,de a legjobban azt,'mikor a tányérokba rakosgatom a fenséges részeket.
Ide egy kis húst,ide a "bűrke" mellé még kell köröm,ide a fülét teszem a csülök mellé.
Nem mindig volt így.Emlékszem,mikor még mi is tartottunk disznókat és eljött az a bizonyos nap,hát.....,problémák voltak velem.Nem nagyon akarództam kimenni!Már csak akkor vettem fel a kinti cipőt,mikor megvolt a pörzsölés."Itt van ekkora mamlasz fiam,és az utcáról kell behívnom fogókat !"-szokta mondani apám.(Tényleg így volt,ám!A Görbét,a Pöcért,a Settnert,stb. szokta elkapni az utcáról.)
Nem volt mérges,inkább csak bosszantotta kissé a dolog.Bevallom jogosan.Állandó böllérünk,
Lakosi Karcsi bácsi nem győzte csitítgatni.
Hagyjad-mondta-sajnálja az állatot.Van ilyen,de már itt van és segít.Apám legyintett egyet és ment tovább a munka.Karcsi bácsi mellett öröm volt lenni.Már olyan sokszor volt nálunk,hogy nem is nagyon szokta megkérdezni,hogy hogy darabolja a húst,ill. miből mi legyen?!Apámmal is nagyon jól kijöttek,de anyám volt az igazi társ mindenben.Mindig "nyanyának" szólította.Szekálták egymást,hogy milyen öreg vagy(mind a ketten 38-asok voltak)és jól befürdött veled szegény Kami( ill. Babi.)
Soha nem mondta,hogy nem megyek el vagy fáradt vagyok.Volt olyan,hogy eltörött az anyadisznónk lába és gyorsan le kellett volna ölni,szegényt.Karcsi bácsi épp akkor ért haza,s mondta hogy átöltözik és jön.Szinte haza sem értem,és már hallottam is mögülem,ahogy szól anyámnak:
      Na,mi van nyanya,alszol?
Soha nem láttam fáradtnak,vagy levertnek.Állandóan viccelődött és
nem hallottam,hogy valakire rábeszélt volna.Már akkor is nagyon rendes embernek tartottam,de így ahogy múlnak a fejem felett is az évek,most látom csak igazán,hogy
milyen derék ember volt.Sajnos,már nincs köztünk,s így nem áll módomban megszorítani a kezét és azt mondani neki,hogy:
Köszönök mindent Karcsi bácsi!

A miénk nagyobb!

Olvasom a mai Vas Népében,hogy "Szombathelyen is megterem a mediterrán gyümölcs."Igen,a datolyaszilváról van szó,ami nálunk(még)egzotikumnak számít,de mostanság egyre többen vállalkoznak rá,hogy ültessenek a kertjükbe.Szerintem megéri!Nagyon finom,vitaminbombaként is emlegetik és az üzletekben (szerintem)elég borsos áron tukmálják.Mivel mag nélküli,így sokat nem kell vele vacakolni.Készíthetünk belőle szörpöt,lekvárt,szirupot,gyógyhatása is sokoldalú.Persze,nem lennénk magyarok,ha a szeszfőzésben sem próbálnánk ki.Gondolom,a háziasszonyok inkább a süteményhez szednék össze,de azé aki előbb ér a fához!Mindenesetre én kedvet kaptam az ültetéshez és egy próbát megér.
Szóval,nekünk is van khakink (datolyaszilva)nagyobb mint a Szombathelyieké,csak mi nem verjük nagy dobra.
Mégegyszer akkora!
És akkor nem említettem meg a Jenőt!

2015. november 4.

Eladó lexikon


Eladó a képen látható 6+1 kötetes magyar nyelvű lexikon.Kiadási éve :1962.
Érdeklődni lehet Egyházashollóson
személyesen Éder Gyuláné(Linus néninél)
ill. a 422-347 tel. számon.


Őszi képek az oviban

Ősszel nagyon szép az ovi!A lehulló falevelek szinte ellepik az egész udvart.Sárga és barna színben pompázik a homokozó és környéke.Sokszor eszembe jutott,hogy elmegyek és készítek fotókat a gyerekekről,ahogy szórják a faleveleket,vagy épp' gereblyézik össze.
Addig tököltem,míg' lemaradtam róla.Jancsiék már a zömét kihordták és nyoma sem volt a faleveleknek.
Sebaj,ha már eddig eljöttem,"üres kézzel" csak nem megyek haza!Bekéredzkedtem,ahogy illik és elvegyültem a gyerekek közt.Nem volt egyszerű!
A "régiek"nyomban felismertek és körülvettek.Gondolták,úgy könnyebben fotózok. Először "társasjátékoztam"velük.Activityvel kezdtem,de rájöttem,hogy a "Kérdezz-felelek" hatásosabb lesz és időt spórolok vele.Rég láttam őket,a sapka is nehezítette a dolgom,no és vannak új ovisok is.Hál' Istennek nem
féltek a csúnya,nagy bácsitól és nyugodtan fotózhattam őket.Öröm volt nézni őket,ahogy önfeledten játszottak,
homokból "sütit" készítettek és egyenként jöttek oda hozzám,hogy nézzem meg,hogy mit készítettek.
Megkóstolnom nem kellett a sütiket.Talán,mert látták hogy így is elég nagy a hasam.Gondolták,ilyen "nehéz"kajával ne kínozzuk a Kami bácsit,amúgy is elég a baja!
Akit érdekelnek a fotók,amelyeket az ovisokról készítettem,az kattintson ide !