2017. május 31.
2017. május 25.
Gyereknap 2007.május - 10 éve történt
Újabb fotó kerül megosztásra,amely pont 10 éve történt.Aktuális,hisz' a hétvégén ismét gyereknap lesz.Azoknak,akik nem ismerik fel a szereplőket:Molnár Bianka,édesanyja Enikő,Sipos Julcsi,takarva Sipos Réka,Geszti Viki,Gáspár Tomi és háttal Kántor Nati.
2017. május 23.
Házi kedvenceink-1 rész
Forrás:Pinterest |
fotókat is.Irány a vízpart és a dagonya.Néhány fotót feltöltöttem és ha van kedvetek,nézzétek meg őket és hívjatok bátran.Köszi mindenkinek,aki modellt állt és engedte a megosztást!
A fotókat itt találod.
2017. május 15.
Hidason jártam
Szeretek olyan fotókat készíteni,amelyeknek van mondanivalója.Ha ránéz az ember,akkor rögtön tudja,hogy mit ábrázol a kép,kik vannak rajt és hol készült!Már napokkal korábban megbeszéltük a Hajba Attilával,hogy beugrok hozzájuk és készítek néhány fotót a csikóról.Így is lett!Ám arra nem gondoltam,hogy lesz olyan szerencsém,
hogy a ló körmözés mozzanatait is végignézhetem.
A szarvaskendi Szabó-tanyáról Laci végezte a munka érdemi részét,s a két segéd (Esztergályos Imi Döröskéről és Attila)adta kézre a szerszámokat és a "lábat"!Látszott rajtuk,hogy nem először körmölnek.
Sajnos a csikófotózásra nem jutott kellő idő,mennem kellett tovább,de Attila szavai megnyugtattak:"Akkor jössz,amikor akarsz!Mindig szívesen látunk!"És ezt így is érzem,
akármikor megyek hozzájuk.A Vera és az Attila úgy fogad-nak,mintha ezer éve ismernének.Köszönöm,élni fogok a lehetőséggel.
Gondoltam,ha már hidason járok,egy régebbi invitálásnak is eleget teszek.Sajnos az időpont nem volt jó,és elindultam egyházasra.Amint biciklizek a (már nem szaros)úton,ismerős és rég nem hallott "zenére" lettem figyelmes.Valaki kaszát kalapált.Követve a hangot,kis idő múlva már a Rába Imre portáján találtam magam.Mondanom sem kell,
hogy a kalapács rögvest elhalkult és helyet adtunk a beszélgetésnek.Rég nem beszéltem már az Imre bácsival,akiről-szégyellem is magam érte-csak néhány éve tudom,hogy rokonok
vagyunk.Ő mindig előhozza és olyan jóízűen tálalja fel,hogy nem lehet ott hagyni.Az ötödik "Imre bácsi most mennem kell" után,még azt mondja:"Jó van,de ezt még meg kö hagatnod.Jól figyejj,mit mondok!"És mondja,az én nagy örömömre.Beszélünk a régmúltról,a 4 ágú vasvilláról,a rokonságról és persze az örökös fejmosás:Azt igérted,hogy sűrűbben jössz!Igaza van,mindig csak az igéretek.Pedig már fiatalabbak nem leszünk.Imre bá' harminchetes!Már a biciklin ülve azon járt az eszem,hogy mikor tudok újra eljönni hozzá.Az a sok régi történet,fotó ami az ő birtokában van,az megfizethetetlen.És amilyen gusztusosan,ízletesen el tudja mesélni a megélt és halott történeteket,annak párja nincs.Már megint oda lyukadtam ki,hogy nem tudjuk megbecsülni az
"értékeinket"!Mire feleszmélünk,nehogy késő legyen!
Merengésemből egy köszönés hoz vissza a jelenbe.
Szia Kami!A hang irányába fordulva látom ám,hogy a "kis"(aki ugye Nagy)Emília köszönt rám a járdáról.Nagy Tibi és családja sétáját szakítottam meg egy kölcsönös köszönés és "hogy vagytok" erejéig és már tekertem is volna tovább.Ám Tibi megkérdezte,hogy nincs-e szándékomban lefényképezni őket?!Tudod-mondta-a felhívás a kedvenccel való fotózásra!Ja,igen és már fotóztam is őket,s így kettő képpel gyarapodott a gyűjtemény!(Nem ez a fotó lesz az)Örülök neki,hogy megállítottak és helyettem gondolkodtak.Így kell ezt csinálni.Hazaérve folytattam a fűnyírást,és az elmúlt percek eseményein járt az eszem.Nem vagyunk egyformák,mindenki másnak örül és másképp mutatja ki az örömét.Én a fotózás,a képek és a történetek megörökítése és dokumentálása mellett maradnék.
Kérlek bennetek segítsetek ebben,ha van rá mód és lehetőség.Mindnyájunk örömére!
hogy a ló körmözés mozzanatait is végignézhetem.
A szarvaskendi Szabó-tanyáról Laci végezte a munka érdemi részét,s a két segéd (Esztergályos Imi Döröskéről és Attila)adta kézre a szerszámokat és a "lábat"!Látszott rajtuk,hogy nem először körmölnek.
Sajnos a csikófotózásra nem jutott kellő idő,mennem kellett tovább,de Attila szavai megnyugtattak:"Akkor jössz,amikor akarsz!Mindig szívesen látunk!"És ezt így is érzem,
akármikor megyek hozzájuk.A Vera és az Attila úgy fogad-nak,mintha ezer éve ismernének.Köszönöm,élni fogok a lehetőséggel.
Gondoltam,ha már hidason járok,egy régebbi invitálásnak is eleget teszek.Sajnos az időpont nem volt jó,és elindultam egyházasra.Amint biciklizek a (már nem szaros)úton,ismerős és rég nem hallott "zenére" lettem figyelmes.Valaki kaszát kalapált.Követve a hangot,kis idő múlva már a Rába Imre portáján találtam magam.Mondanom sem kell,
hogy a kalapács rögvest elhalkult és helyet adtunk a beszélgetésnek.Rég nem beszéltem már az Imre bácsival,akiről-szégyellem is magam érte-csak néhány éve tudom,hogy rokonok
vagyunk.Ő mindig előhozza és olyan jóízűen tálalja fel,hogy nem lehet ott hagyni.Az ötödik "Imre bácsi most mennem kell" után,még azt mondja:"Jó van,de ezt még meg kö hagatnod.Jól figyejj,mit mondok!"És mondja,az én nagy örömömre.Beszélünk a régmúltról,a 4 ágú vasvilláról,a rokonságról és persze az örökös fejmosás:Azt igérted,hogy sűrűbben jössz!Igaza van,mindig csak az igéretek.Pedig már fiatalabbak nem leszünk.Imre bá' harminchetes!Már a biciklin ülve azon járt az eszem,hogy mikor tudok újra eljönni hozzá.Az a sok régi történet,fotó ami az ő birtokában van,az megfizethetetlen.És amilyen gusztusosan,ízletesen el tudja mesélni a megélt és halott történeteket,annak párja nincs.Már megint oda lyukadtam ki,hogy nem tudjuk megbecsülni az
"értékeinket"!Mire feleszmélünk,nehogy késő legyen!
Merengésemből egy köszönés hoz vissza a jelenbe.
Szia Kami!A hang irányába fordulva látom ám,hogy a "kis"(aki ugye Nagy)Emília köszönt rám a járdáról.Nagy Tibi és családja sétáját szakítottam meg egy kölcsönös köszönés és "hogy vagytok" erejéig és már tekertem is volna tovább.Ám Tibi megkérdezte,hogy nincs-e szándékomban lefényképezni őket?!Tudod-mondta-a felhívás a kedvenccel való fotózásra!Ja,igen és már fotóztam is őket,s így kettő képpel gyarapodott a gyűjtemény!(Nem ez a fotó lesz az)Örülök neki,hogy megállítottak és helyettem gondolkodtak.Így kell ezt csinálni.Hazaérve folytattam a fűnyírást,és az elmúlt percek eseményein járt az eszem.Nem vagyunk egyformák,mindenki másnak örül és másképp mutatja ki az örömét.Én a fotózás,a képek és a történetek megörökítése és dokumentálása mellett maradnék.
Kérlek bennetek segítsetek ebben,ha van rá mód és lehetőség.Mindnyájunk örömére!
2017. május 10.
Gyermeknap
Idén előreláthatólag május 27-én lesz megtartva a szokásos helyen a gyereknap.
A szervezők kérik azon személyek segítségét,
akik ötletekkel,hasznos infókkal tudnak szolgál-
ni,azok osszák meg velük!
Szervezzük meg együtt és érezze mindenki nagyon jól magát az eseményen!
Ha van ötleted és akarsz segíteni,akkor keresd fel,írj vagy szólíts meg a Nyul Kálmánnét (Éva óvónénit) vagy a Simonné Daróczi Annamáriát.(falugondnokot)
Köszönöm szépen!
Anyák napi Istentisztelet
"Van egy szó,van egy név,valóság,nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon,
Ez a legforróbb szó,az én legszebb imám,
Amikor kimondom:Anyám,Édesanyám!"
Nagy Ferenc:Édesanyám
Kicsit tamáskodva fogadtam a hírt,hogy vasárnap anyák napi megemlékezéssel egybekötött Istentisztelet lesz a templomunkban.Hát,jól van-gondoltam-uzsgyi neki.A változás szele minket is elért!És még akkor nem is sejtettem,hogy nem mindennapi élményben lesz részünk!Mikor bejött a két zenész és csendben helyet foglaltak a szószék előtt,mikor megláttam a Simon Alexandra kezében a verset,a Sipos Rékáéban meg hangszert,akkor már nyúltam a fényképezőgépem felé.
Szépen összeállított Istentisztelet után következett az Anyák méltó
köszöntése és magasztalása.Iván Anita annyira megnyílt előttünk és őszintén beszélt az anyaság és a család szépségéről,hogy a padok közt mocorgás támadt.Mindenki könnyeivel küszködve kereste elő a zsebkendőjét.Nem titkolom,folytak a könnyeim és néhány pillanatra "kispadra" tettem a Canont!Ám mire felucsódtunk volna,jött a második hullám!Krajczár János Tiszteletes az úrasz-talához hívta ki Vilma nénit(özv.Németh Kálmánné)Közösen az Anitával elénekelték azt a verset,'melyet az 1940-es években tanította Vilma néninek az akkori tanító,Gróf Sándor.
Nagy Ferenc:Édesanyám c. verséről van szó,melyben tényleg minden benne van!(sajnos,nem tudtam erről a szereplésről,s későn kapcsoltam,hogy nekem videóznom kellene!!Megtörtént.)
A hegedűkíséret csak emelni tudta az előadás fényét,amely amúgy is kicsalogatta belőlünk a maradék könnyeket.
Mondhatom,hogy üres kézzel senki sem tért haza.Voltak akik egy szál gerberával,vagy a szívükben egy kellemes élménnyel,ill. azzal a tudattal,hogy :ismét jó helyen voltunk-jó emberek közt!
Csak így tovább és eképpen:Fiatalokkal és idősekkel karöltve,
őszintén és boldogan !
Az általam készített fotókat itt megnézheted !
Nekem a legdrágább ezen a világon,
Ez a legforróbb szó,az én legszebb imám,
Amikor kimondom:Anyám,Édesanyám!"
Nagy Ferenc:Édesanyám
Kicsit tamáskodva fogadtam a hírt,hogy vasárnap anyák napi megemlékezéssel egybekötött Istentisztelet lesz a templomunkban.Hát,jól van-gondoltam-uzsgyi neki.A változás szele minket is elért!És még akkor nem is sejtettem,hogy nem mindennapi élményben lesz részünk!Mikor bejött a két zenész és csendben helyet foglaltak a szószék előtt,mikor megláttam a Simon Alexandra kezében a verset,a Sipos Rékáéban meg hangszert,akkor már nyúltam a fényképezőgépem felé.
Szépen összeállított Istentisztelet után következett az Anyák méltó
köszöntése és magasztalása.Iván Anita annyira megnyílt előttünk és őszintén beszélt az anyaság és a család szépségéről,hogy a padok közt mocorgás támadt.Mindenki könnyeivel küszködve kereste elő a zsebkendőjét.Nem titkolom,folytak a könnyeim és néhány pillanatra "kispadra" tettem a Canont!Ám mire felucsódtunk volna,jött a második hullám!Krajczár János Tiszteletes az úrasz-talához hívta ki Vilma nénit(özv.Németh Kálmánné)Közösen az Anitával elénekelték azt a verset,'melyet az 1940-es években tanította Vilma néninek az akkori tanító,Gróf Sándor.
Nagy Ferenc:Édesanyám c. verséről van szó,melyben tényleg minden benne van!(sajnos,nem tudtam erről a szereplésről,s későn kapcsoltam,hogy nekem videóznom kellene!!Megtörtént.)
A hegedűkíséret csak emelni tudta az előadás fényét,amely amúgy is kicsalogatta belőlünk a maradék könnyeket.
Mondhatom,hogy üres kézzel senki sem tért haza.Voltak akik egy szál gerberával,vagy a szívükben egy kellemes élménnyel,ill. azzal a tudattal,hogy :ismét jó helyen voltunk-jó emberek közt!
Csak így tovább és eképpen:Fiatalokkal és idősekkel karöltve,
őszintén és boldogan !
Az általam készített fotókat itt megnézheted !
Papír vagy DVD. ?
Nem tehetek róla,de ha régi dokumentumokat,iratokat vagy fotókat látok,már nyújtom a kezem!Szeretem őket tanulmányozni,nézegetni.Ha kötődik hozzám vagy a környezetemhez,akkor meg főleg szeretném a kezemben fogni mihamarább.Nemrég oly' szerencse ért,hogy megkaphattam(néhány napra) a református egyházunk által dokumentált halottak és megkereszteltek névsorát,
1784-től kezdve!Lehet,hogy ez sokaknak nem mond semmit,de nekem nagyon fontos.A papír minősége,a benne szereplő személyek és a leírt sorok,mondatok szépsége.Itt hibázni nem nagyon lehetett,nem volt "delete" vagy helyesírás ellenőrző.Ahogy olvasom a neveket és közben fotózom az oldalakat,azon jár az eszem,hogy tudott megmaradni ennyi év elteltével is ilyen szép állapotban!A papír minősége,a megfelelő tárolás és a gondos kezek biztos hogy közrejátszottak bent,hogy most én is lapozgathassam e könyvet.
És most hogy én hozzáláttam a "digitalizáláshoz",még jobban meghosszabítom az "életét".
Vagy mégsem?! Múltkor az egyik ismerősöm azt mesélte,hogy talált néhány régebbi floppy-t és szerette volna megnézni,mi van rajtuk.Ám sem az ő gépén,sem az ismerősei gépén nem lehetett megnyitni őket,mivel már floppy meghajtók nincsenek az újabb(?!)gépeken.Pech!Akkor dvd. vagy cd. lemez?Kerestem fotókat az egyik írásomhoz,ám az 2005 előtti dvd-ket nem nyitja meg a lejátszóm.Azt írja ki,hogy helyezzem be a lemezt.Szóval,nem ismeri fel,pedig "bent van"!Elvészett a több száz fotóm?!Marad a külső "vinyó" vagy a pendrive?Talán ezekkel időt nyerhetek,de meddig ?
Egy hozzáértő szaki azt tanácsolta,hogy kb. 10 évente írjam ismét át a lemezeket,csináljak újabb másolatot.Bár ha jól tudom,mostanság csak kérésre "tesznek" be dvd.(cd.)meghajtót az új masinákba!
Hoppá!Most nagyon csak hajlok rá,hogy maradok én is a papír mellett.Bár olyan szépen nem tudok,
mint elődeim,a helyesírással is hadilábon állok.Tintatartóm még csak lenne,de jó tinta és papír az hiánycikk.És akkor még elgondolkodhatunk azon is,hogy :"Úristen,érdekel ez még valakit a mai világban?!"
A kép illusztráció-Hír.ma |
2017. május 5.
Májusfa állítás-2017
"Itt van május elseje,...." és ismét szépen feldíszített és felállított májusfa mereng az ég felé Egyházashollóson(is)!Köszönhető Porpáczi Gyuszkónak és lelkes csapatának.Haladva a korral,az internet segítségével szerveződött és lépésről-lépésre haladt előre a cél felé,míg nem eljött a felállítás napja is.Aki azt hiszi,hogy csak oda kell menni,ásni egy lyukat és felállítani a fát,az még nem vett részt ebben a "csapatépítő tréningben"!Arról nem is beszélve,hogy van ugye a "kötelező kettő"(Polg.mesteri Hivatal és Rákóczi tér)és a maszek!Jelen esetben-ha jól tudom-Körmend,
Magyarszecsőd és Felsőmarác is hollósi fával büszkélkedik,s
Ügyesek voltak a fiúk és köszönöm szépen a falu nevében is!!
A kivágás és az állítás pillanatait itt megnézheted! Köszönöm a fotós kollégáknak a képeket!
Csak így tovább fiúk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)