2018. március 30.

Emlékezzünk!-katona fotók



 Remélem nem leszek tapintatlan,ha felteszem ezeket a katona fotókat!Merő jóindulat vezérelt és szándékosan nem írom oda a neveket.A mai "okos" világban dolgoztassuk meg kicsit az agyunk!
A 3. fotón csak a jobb szélső esküt tévő katona az ismerős! Vagy mégsem?!
Emlékezzünk!

2018. március 23.

A Krisztián

Elakadtam!Nem tudom,hogy álljak neki,hol kezdjem el!Mit írjak egy olyan fiatalról,aki már gyerekkorában szembesült azzal a ténnyel,hogy menthetetlen beteg!Aki annyi műtéten és vizsgálaton ment keresztül,annyiszor hallotta,hogy szép lassan le fog épülni.Izomsorvadás.
Nem fogja megélni a 14. életévét!És ezt sokszor, tapintatlanul előtte közölték a szüleivel.És megélte!Sőt!
Köszönhető ez a Krisztián akaraterejének,a szülők hozzáállásának és a barátoknak!Elképzelni sem tudjuk,
min mentek keresztül együtt és külön-külön is!
Az a fiú,aki ovis koráig szaladgált és úgy élt,mozgott,
mint a korabeliek és egyszer csak azt mondják neki:
Te beteg vagy! Felnőtt fejjel sem felfogható,nem gyerekként!2001-ben (10 évesen)achilles műtét,s ezt követően -igaz járógéppel,de- még 3 évig járóképes.
Kerekesszékbe 7. osztályos korában kényszerült.S,ettől a pillanattól megpecsételődött a sorsa.
Fokozatos leépülés következett.
Így utólag visszagondolva a többség (engem is beleértve)
 
 passzív segítők voltak(voltunk).
"Mond meg miben tudunk segíteni" vagy "Vedd meg és én kifizetem" mondatok tömkelege hangzott el és nem gondoltuk,nem láttuk a lényeget!Sokszor CSAK elég lett volna leülni és beszélgetni!Megkérdezni,hogy vagy,
mik a terveid és mit szeretnél a közeljövőben véghezvinni?!Én,mint az egyik legközelebbi rokon tudtam volna a legtöbbet segíteni!Sem a távolság,sem az idő nem korlátozott abban,hogy átmenjek a tőlem 50 m-re lévő húgomhoz és családjához.Ez most nyafogásnak tűnik,de sajnos utólag döbbentem rá,hogy nem így kellett volna viselkednem.Egy olyan emberrel szemben,akit kincsnek nevezett Krajczár János Tiszteletes Úr!Nem volt könnyű sírás nélkül hallgatni a búcsúbeszédet!
Forrás: Vas Népe
Egyszer azt mondta Krisztián,hogy :
"Betegségemből kifolyólag megtanultam rácsodálkozni az élet apró szépségeire,olyan dolgokra,amik felett egészséges emberként 
valószínűleg elsiklanék"  És igaza volt!
Két hobbija volt:a modellautókat gyűjtötte szenve-déllyel  és a rajzolás!Most lehet,hogy sokan felkapják ez utóbbin a fejüket!Mit csinált?Rajzolt?Igen és nem is akárhogy!Itt álljunk meg egy percre!Egy egészséges ember,leül rajzolni,maga elé veszi a papírt és a ceruzákat,rajzol és ha nem jók a vonalak kiradírozza
vagy összegyűri és a kukába dobja az egészet!
No,a Krisztián ezeket a dolgokat nem tudta megcsi-
nálni. Ő nem hibázhatott!
Forrás: Vas Népe








Kétszer is meggondolta,hogy melyik vonalat hova húzza és mennyire nyomja le a HB-t.

A rajzolás teljesen kikapcsol és nem érzem magam betegnek,mikor alkotok-mondta
Krisztián.A kiállítások és a közösségi oldalon való visszajelzések adtak neki új erőt és kitartást a
rajzoláshoz!Sajnos a betegsége ezt a kedvenc időtöltést sem
hagyta meg neki.Egyre nehezebben tudta mozgatni a kezét és a tartással is gondok voltak.Hiába az anyai gondos felügyelet és segítség,a szervezet legyengült.
Pedig annyira akart élni!Nem adta fel,
küzdött minden percért,óráért!
Az én szememben
Krisztián HŐS volt,aki bátran, méltósággal állta a sarat!Az a sok lemondás,nélkülö-
zés és fájdalom sem vette el a kedvét.Képes volt bizakodni,remény-kedni és viccelőd-ni!Legyen példaértékű a kitartása sokunk számára és őrizzük meg az emlékezetünkben!




Nyugodj békében Krisztián!


Régi fotó

Az biztos,hogy színdarabos kép!Hogy mikor készült és mi a darab címe,az még talány!Talán lesz aki segít!Szerintem a hátsó sorban,balról a 2. a Kenesei Vilmos,a 4. a "Miska" Németh József.
Az első sorban ,jobbról az első hölgy (szerintem)a Mérth Edit,mellette a Porpáczi Gyula,a Pungor Annus és középen a Tölgyesné tanárnő.(Talán ő lehetett a felkészítő ?!)

2018. március 19.

Tél a tavaszban

Sajnos,az erre a hétvégére tervezett Pampalíni őrs túrát el kellett napolnunk.Több sebből is véreztünk,de a végső döfést az időjárás adta meg!Visszatért ismét a TÉL és a kiadós eső!A kutyának sem hiányzott ez a szélsőséges időjárás.Már kezdtük azt hinni,hogy itt a Tavasz!Nem könnyű előre tervezni,főként ha a szabadban akarunk valamit csinálni.Használjuk ki a pillanatot és ne várjunk későbbre!Így tettem én is vasárnap.A klasszikus vasárnapi ebéd /"húsleves,rizsa és kirántott hús" :) /
legyűrése után fogtam a fényképezőgépem és becéloztam a Rábát!Gondoltam,így hogy elállt az eső és nem fúj annyira a szél,teszek egy enyhe kanyart a 2 faluban.(Hidas és Egyházas)
A szoros felé vettem az irányt és csak kapkodtam a fejem!No,nem azért mert oly' sok érdekeset láttam,hanem szinte minden szegletről eszembe jutott valami.Itt a Pókás(Nagy Laci) szokott kikönyökölni a kerítésen,itt a Hajdu Jani bácsi szokta kiengedni a Kormit(kutyája),itt volt a kovács(Kovács)"műhel",(Kovács János volt a kovács)no,itt meg a Juza(Kercsmár Józsi) szokott megpihenni a tölgyfa alatt! :(  No,de hagyjuk a "történelmet",erről órákat tudnék mesélni!
Gondoltam megnézem a patakot,mennyire dobta meg magát!Nem vészes,ahogy a hídról láttam a Mukucsot.(Érdekes,mi mindig Mukusnak hívtuk!)Társaságom akadt,akik felhívták a figyelmem,hogy hova menjek és mit nézzek meg.A Jack a "miska Jóska" telkére küldött,ahol erős zubogást lehet hallani,'míg Nyuszta a Sározót említette,mennyire tele van.Jó-gondoltam-ha időmbe belefér,
megnézem.Joó ut(szénégető ill. a Sallai utca,nekünk régen csak a Figaró (Joó Pityu) utcája volt :)  )következett.
Ahogy elhaladok a Németh Attiláék előtt,még odaköszönök a szarvasnak és már a talpam alatt érzem a "beton-híd" éles széleit.Hallom a hódok által épített gátak utáni vízcsobogást,a pulik ugatását és a Rába suhogását.Jól tele van a Rába,de még nem vészes.Suhanc koromban ez idő tájt mindig itt időztünk a Rába-hídnál,vagy a magasparton. Néztük milyen erős a sodrás és MIT HOZ A VÍZ!Bálamadzagra erős vaskampót kötöttünk és próbáltuk kifogni,amit az áradás hoz magával.Pecáztunk úszó farönkökre,"értékes" osztrák öblítős flakonokra,de volt amikor döglött állatokat is hozott az ár!Volt amikor olyan erős volt a sodrás,hogy kirántotta a kezünkből a madzagot!Ilyenkor mit csinál a falusi gyerek?!Rákötöttük a csuklónkra a madzagot!
Szegény szüleink,jobb ha nem is tudták ezeket a "játékainkat",
mert lett volna "oda osztán nem mész többet!"
Vagy tudták?! Arról ne is beszéljünk,hogy mikor megláttuk a hordalékon az érékes tárgyakat!Képesek voltunk bemenni szinte a legfélelmetesebb helyre is,hogy kihozzunk egy-egy gumilabdát,
sörös dobozt,stb.,amit később visszadobhattunk a Rábába,mert semmire sem volt jó!Ha most az én gyermekeim "játszanának" így,a hajam szála is az égnek állna!Még a házat is körbe tixóznám,hogy ne tudjanak kijönni!
A Rába -hídat (?!)magam mögött hagyva elindultam a Csiksziék(Rába Csaba) háza mellett a Heidenwolf malom irányába,'melyet mostanság "csak" a Molnár Csabi malmának említ a fiatalabb nemzedék.Ami igaz,hiszen övé a malom és ápolja,gondozza szépen a környékét.Soha nem tiltotta,
hogy átmenjünk a területén és megpihenjünk a hűs lombok alatt. Ezúton is köszönet érte Csabi!

Sajnos,nem mindig találkozhatunk épen maradt házakkal.Tavalyelőtt jártam ezen az útvonalon,
akkor még jobb állapotban voltak a Dózsa utcai házak.Omladoznak,beáznak és van már amelyik sajnos "megadta" magát!Egy-két éve még körbe tudtam járni az épületet,de mára csak egy falrész áll mementóként a házból.
Megálltam és eltűnődtem kicsit a múló éveken és visszagondoltam,hogy valamikor itt is élet volt.
Emberek beszélgettek,éltek egymás mellett,
várták a tavaszt,kimentek a mezőre dolgozni
és este a vacsora után bebújtak a dunyha alá!Sokszor játszok a gondolattal,hogy mi lenne-és mit gondolnának-ha visszajönnének az elhunytak,a régi hollósiak a lakhelyükre?
Folytattam az utam a baromhajtón egyenest a Kis fenyvesig.No,nem annyira volt ez egyenes!
Sajnos az út minősége az ötös skálán csak kettest kapna-jóindulatból-,de talán majd a Sándorok és a Józsefek besegítenek.A száraznak nem mondható úton "poroszkálva" volt lehetőségem őzeket,
különféle madarakat fényképezni és ahogy lenéztem a bakancsomra,az Edda művek 2. albuma jutott az eszembe!

Emlékszem a 2012-es túrán ugyanitt járva, köpni-nyelni nem tudtunk,annyira nagy volt a szárazság.Mit nem adtunk volna egy tócsáért?!Amit,ugye később megkaptunk a Vöröskavics bányánál.Most is tettem egy kis kitérőt,annak reményében,hogy esetleg egy vadkacsa,őz,netalán egy szomja szarvas lencsevégre kerül!Nem így lett!De mindenért kárpótolt a táj,amely engem néha a Marsra emlékeztet.Megmagyarázhatatlan!
Ahogy fotózgattam,nagy suhogásra lettem figyelmes.Aki halott már hattyúkat alacsonyan repülni,az tudja miről beszélek.
Gyorsaságom már nem a régi!Mire lekaphattam volna őket,már kirepültek a Dobogóból.Sebaj!
Tanya fele vettem az irányt,gondoltam a nutria istállónál mindig látni őzeket.Így is lett,s megspékel-tem cinegékkel,fekete és fenyőrigókkal,de láttam vörösbegyet,tengelicet és őszapót is.Mindjárt jobb a kedvem.Ami rám is fért,hiszen már a cipőm teljesen elázott és csak a sározó szélén járok.Hol van még a "mindjárt hazaérek!" Sározó is kezd feltöltődni vízzel és ahogy elnéztem a Kőrisből jócskán jön az utánpótlás.A hó már csak imitt-amott van,de ez a sok esőt a talaj nem nagyon tudja befogadni.
Bízom bent,hogy idén nem kell homokzsákot tölteni és elkerül bennünk az árvíz.
Hazaérvén láttam,hogy a kertünkben a nárcisz erősen bontogatja szirmait.Ő komolyan gondolja,hogy itt a tavasz.Legalábbis itt lenne a helye!Majd meglátjuk!Mindenesetre én beletettem néhány kilométert a cipőmbe és nem bántam meg,hogy kimozdultam a lakásból.
Remélem minél előbb sétálunk egy jót a Pampalíni őrs tagjaival is.Már várom!