Vasárnap délután kissé szemetelt az eső,sütött a nap és megint szemetelt.Hogy levezessem a heti mérget a szervezetemről,elindultam a patak partra.Kicsit sétálgatok,fotózok néhány szitakötőt és haza ballagok.Ez volt a terv.De a cipőim úgy elindultak,hogy egyszer csak a kidőlt fűzfánál találtam magam.Ha már itt vagyok,akkor megyek tovább.Nem egyszerű mostanság a Dobogóba bejutni.Ha a régiek feltámadnának,nem hinnének a szemüknek.Valamikor uradalmi marha legelő volt,most meg olyan sűrű bozótos veszi körül a fekete és répa fenyőket,hogy épp hogy el lehet valahogy bandukolni.Ahogy megyek a "vörös gövecs "bánya fele,látom hogy egy őz nem akar elmenni előlem.Néz rám és csak áll,kb. 20 méterre tőlem.Beszélek hozzá (szoktam) és megyek feléje.Akkor ugrik egyet és már el is tűnt a kökényesben.Néhány lépés után rájöttem,miért nem akart elmenni a suta előlem.Ott volt a gidája,ahogy le van írva.Megszeppenve,pettyesen,összegubózva.Nem mentem közel hozzá,csak messziről szemléltem.A fotókat is zoomolva készítettem.
Még nézetem volna tovább is,de csúnya felhők jöttek Hidvég felől.Ahol egyébként búcsú volt.Régiek azt szokták mondani,hogy a" Hídvégi búcsút mindig elmossa az eső !" Hát,most bejött.A kavics bányánál még készítettem néhány fotót és vettem az irányt a templomtorony irányába.
Sajnáltam,hogy az eső ismét megeredt.Olyan szép fotókat lehetett volna készíteni a tó partján.A békák kuruttyoltak,a madarak énekeltek és a tücskök ciripeltek.Itt lehet igazán kikapcsolni az agyat.Elfeledni a gondokat és a hülye embereket.Csak nézni ki bambán a fejből és nem gondolni semmire sem.
Vasárnap délután kissé szemetelt az eső,sütött a nap és megint szemetelt.Hogy levezessem a heti mérget a szervezetemről,elindultam a patak partra.Kicsit sétálgatok,fotózok néhány szitakötőt és haza ballagok.Ez volt a terv.De a cipőim úgy elindultak,hogy egyszer csak a kidőlt fűzfánál találtam magam.Ha már itt vagyok,akkor megyek tovább.Nem egyszerű mostanság a Dobogóba bejutni.Ha a régiek feltámadnának,nem hinnének a szemüknek.Valamikor uradalmi marha legelő volt,most meg olyan sűrű bozótos veszi körül a fekete és répa fenyőket,hogy épp hogy el lehet valahogy bandukolni.Ahogy megyek a "vörös gövecs "bánya fele,látom hogy egy őz nem akar elmenni előlem.Néz rám és csak áll,kb. 20 méterre tőlem.Beszélek hozzá (szoktam) és megyek feléje.Akkor ugrik egyet és már el is tűnt a kökényesben.Néhány lépés után rájöttem,miért nem akart elmenni a suta előlem.Ott volt a gidája,ahogy le van írva.Megszeppenve,pettyesen,összegubózva.Nem mentem közel hozzá,csak messziről szemléltem.A fotókat is zoomolva készítettem.
5 megjegyzés:
voltunk mi is vasárnap ,a fiam békatenyészetet nyitott itthon ,kellett hozzá egy pár fiatal egyed .Találtunk egy fejlődésben lévő szitakötőt is (állítólag két év alatt fejlődik ki )most elég csúnya)remélem szebb is lesz
Profik a fotók! Még soha nem láttam ilyen közelről őz gidát! Nagyon aranyos.
A fotókat látva és olvasva a sorokat kedvünk támad nekünk is útrakelni!
Köszi !Szerencsém volt nekem is,hogy megláttam.A fotón nem látni ,de nagyon sűrű bozótosban volt a gida elrejtve.(a buzgó fotósok elől !!)
Szerintem nem rossz ötlet.Egyébként,a vasárnapi ebéd után 1 oszt. program,sétálni a szabadban.Leülni a vízpartra,csodálni a tájat és hallgatni a madarak csicsergését.
Megjegyzés küldése