Tudod,mi az a tézsula ?

Sokat vagyok kint a kertben.Ha nem ültetek,gyomlálok vagy nem nyírok füvet,akkor is elsétálok a telekkapuig és vissza.Bejárom a birtokot !Néhány napja,Posti nagy örömére,ismét felbukkant a sikló.Kicsit mintha kisebb lenne,mint a tavalyi,de ez is szép példány.Tavasz elején eltávolítottam a mohákat a gyümölcsfákról.Olyan szépek lettek,de most újra látok 1-2 ágon. Bosszankodásom kiabálás szakítja félbe.
Csiki-csuki,mit csinász ?-hallom a szomszéd felől.Tudtam,hogy ez csak a Jenő lehet,mi hívjuk egymást így már sok-sok éve.Látom ám,ahogy nem messze tőlünk,a Jancsival hasogatják a fát.Gondoltam,átmegyek hozzájuk beszélgetni egyet,csak előbb magamhoz veszem a fényképezőgépem.Nemsokára ott ültem velük szemben és beszélgettünk.Egyszer csak a "gyevek" azt kérdi tőlem:Te Kami,tudod mi az a tézsula?Hát nem tudtam.Neeem,tudod?Hát a tézsula....,és elmondta,hogy (tézsola)eke- és boronavontató szerkezet a tehénszekérnél.Most már ezt is tudom.Valamire jó lesz,ártani nem árt ha tudom.Szeretek a Jenővel beszélgetni.Mindig mosolyt csal az arcomra.Nem tudom,hogy csinálja,de még szomorúnak nem láttam!Állandóan viccelődik és mindig van nála egy jó történet.Míg ott voltam köztük,annyi mindent mesélt,hogy mire hazaértem felét elfelejtettem.

Mondott olyan neveket,hogy életemben nem hallottam őket.Nem győztem visszakérdezni.Ő meg azt nem értette,hogy-hogy nem tudom kiről beszél?Előjöttek a "téeszcsés" történetek,az iskolás évek és egyéb vicces emlékek.Nem engedjük,hogy feledésbe menjenek olyan nevek,mint a bucek,a görbe,cini bácsi,a tanár úr,a Lakner doki és a picúr.Jaj,mondja a Jancsi!Azt hittük hangyák mentek a surranójába,de nem. Belenyúlt a kabátja belső zsebébe és kivett egy fotót.Ezt neked hoztam-mondta és odaadta.Egyszerre felismertem,hogy kik vannak a képen.Szerintem Ti is felismeritek a három muskétást.

 Disznóölésen készült valamikor régebben.Örültem a képnek és annak is,hogy a Jancsi gondolt rám,mikor meglátta ezt a képet és elhozta nekem.Köszi Jancsi.Igaz,néhány éve kértem tőle fotót a szüleiről is,azokat még nem találta meg.Sebaj,egyszer majd ideérnek azok is.Egyetlen fotóm van,amelyen rajta vannak ők is.Érdekes,a Parrag nénire úgy emlékszem,mintha most is menne előttünk a templomba.Sokszor megállt beszélgetni velünk és csak mondogatta,hogy:jaj Istenkém,már mennem kell!Ő megint az az ember volt,aki nem ártott a légynek sem.Most így belegondolva,nem is tudom hogy mennyi gyerekük volt?Hirtelen hetet számoltam össze,de ez nem biztos hogy valós.Majd holnap megkérdezem a "fityinget",jön a szomszédba dolgozni.Legalább megint beszélgetünk egy jót!