Néhány héttel korábban egy vasárnapi reggelen elhívtak pár házzal odébb.Magas,erős és a rakodásban tapasztalt emberre volt szükség.Legjobb embernek telefonáltak.A többi tulajdonságom otthon hagyva sétáltam a "helyszínre". Dolgunk végeztével,jó szokás szerint még egy pohár bor mellett elbeszélgettünk erről-arról kint az udvaron.Téma mindig akad!Vegyes volt a társaság.Nők,férfiak,kamaszok és "illenformák",mint én.Repült az idő,s én már toporogtam.Tudtam,hogy otthon még van dolgom.Hova sietsz?!Nem érsz rá?-kérdi tőlem a házigazda.Megyek-mondom-hisz' már fél tíz elmúlt hat perccel!S,közben felnéztem az égre,mintha onnét olvastam volna ki a pontos(?!)időt.Előkerülnek az okos telefonok és rögtön megcáfolják az általam felállított pontos időt.Kilenc óra negyven !!Hmm,kicsit tévedtem-mondom és indulok ki az udvarról.Te Kami,honnét tudtad ilyen jól megmondani,hogy mennyi az idő?-kérdik tőlem.(Gondoltam,hogy érdekli majd őket)Ugye a Határőrség!Sokat voltál kint a szabadban és nagyjából tudod mennyi az idő? Volt aki szerint titokban megnéztem előtte a telefonom.Legszívesebben megtréfáltam volna őket.Mikor felnéztem az égre,akkor repült el felettünk egy "kánya",s mondhattam volna hogy ez a madár mindig ekkortájt repül errefelé.De nem akartam füllenteni,inkább megmondtam az igazat.Néhány perce harangoztak "elsőt"!-mondtam a megfejtést.Láttam,hogy sokan csak úgy néznek ki a fejükből,nem tudták miről is beszélek.
Katolikusoknál a vasárnapi szentmise beharangozása előtt kétszer harangoznak.Amit egyébként hívogatásnak is hívnak egyes helyeken.Először,két órával a mise kezdete előtt hívják fel a hívek figyelmét,hogy hagyják abba a munkát.Ideje (régen hazaindulni a mezőről) szép lassan készülődni.Nálunk Hollóson 09:30-kor harangozzák az elsőt.A második értelemszerűen rá egy órára,10:30-kor hallható,míg a beharangozás a misére 11:30-kor történik.Szerintem régebben nagyobb szükség volt a harangozásra.(Ezt megint kínaiul mondtam,látni lehetett az arcokon) Nem volt telefon a zsebben és ha kint dolgoztak a mezőn,az erdőben vagy csak az istállóban akkor nagy segítség volt.Attól függetlenül,hogy mentek vagy nem mentek el később a misére,de tudták,hogy hány óra van.-mondtam kicsit rövidre fogva az"okítást".
Ja,így könnyű!-hallom egy kamasz hangját.Vita helyett mosolyra húzom a szám szélét és arra gondolok:Igaza van!Még annyi erőfeszítésbe sem került,hogy belenyúljak a zsebembe a telefonért.
6 megjegyzés:
Jaj de jó kis történet ! Nekem is eszembe jutott, amikor szokták így mondani, elsőt-másodikat harangoztak...
A fényképen a "Miska" Jóska bácsiékat látni ?
Köszi Márta.Sokáig rágódtam rajt,hogy leírjam v. ne,de így nevek nélkül nem gond szerintem.Van néhány régebbi történetem a harangozással kapcsolatban,azokat is szeretném majd valamikor megosztani veletek.
Igen,a "miska" Jóska bácsi és az Ilonka néni van a fotón.Ügyes vagy Márta.
Ez tényleg nagyon jó kis sztori! :-)
Köszi boxy.Látod,ezek történnek a nagyvilágban!
Hát Kami lehet,hogy én is csak nézt volna ki a fejemből.Nem hallottam még ezt a kifejezést,csak anyunak meg ne mondd.Megmosolyogtam a történetet.Írj még hasonlót sokat.
Juli,szépen állunk,nem mondom!Az őszinteséget díjazom,de szegény Bárány László kanonok forog a sírjában.Anyukádnak persze hogy nem mondom el,ha csak véletlenül nem kotyogom ki.Ez utóbbi előfordulhat! :)
Megjegyzés küldése