Szeretek olyan emberek közelségében lenni,akiktől tanulhatok, elleshetek valamit,árad belőlük a nyugalom és a jóindulat.A múlt héten volt szerencsém "ilyen" személy társaságát és vendégszeretetét élveznem.Már régóta terveztük,hogy Varga Gyula bácsi megmutatja a kosárfonás rejtelmeit,s közben beszélgetünk az elmúlt évek történéseiről.(Szégyellem,de nagyon sokáig nem tudtam,hogy Hollósi volt)Előkerültek a "hollósi dolgok",rég elfeledett emberek és néhány új információval is gazdagabb lettem.Persze közben ment a munka is.Hajoltak a fűzfavesszők,teltek a percek,órák.A kosárnak,már kezdett kosár formája lenni.Néztem, ahogy a szorgos ujjak egymás után invitálják helyükre a vesszőket.Annyira belemerültem a nézésbe és a beszélgetésbe,hogy már majdnem elfelejtettem fényképezni.
Sietősre kellett vennem a dolgom,hisz' időre haza kellett érnem.Jó társaságban repül az idő!Amit a hazafele utamról nem mondhattam el.Biciklivel,széllel szemben a poros úton,faluvégnek vettem az irányt.Közben még "ott jártam" a Gyula bácsinál és emésztettem,rágcsálgattam a beszélgetésünket.
Köszönöm a fotókat,a videókat és a történeteket a magam és az utókor nevében is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése