Hollósi szüreti-2015

Vágyakozás-A ló is ember!

 
                                           
További fotók a szüretiről itt megtekinthető

Betti,Éva,Jutka,Tibi és a többiek.

Szerbusz rokon

Minap úgy hozta a sors,hogy Linus nénihez kellett elmennem.Kicsit szemerkélős idő volt,tán' 10 óra lehetett.Gondoltam ilyen rossz időben nincs kint az udvaron,biztos főz és nem fogom zavarni.
Titkon reméltem,hogy dödöllét főz,de nem úgy lett.
(Még nem főztem és szeretném ellesni.)Igaz krumpli főtt a fazékban,-mint később kiderült-de granatér mácsikhoz. Az sem rossz!
Ahogy odaértem a kutyák hangjára már jött is ki.
Nem zavarom Linus néni?-kérdem tőle.Hogy zavarná?!
Gyere csak be,te rokon.Mer' tudod,mi rokonok vagyunk!
Ugye most már tudod? -hallom viccelődő szavait előttem,ahogy megyünk be a házba.Elmosolyogtam magam és bent felidéztünk közösen egy történetet,amely már kicsit régebbi dátumozású.
Már hűvösebb idők voltak,mikor a ("Pali")Etelka nénivel kint a háza előtt beszélgettem.Repültek a percek,tán az órák is a beszélgetés közben,mire én egyszer csak megkérdeztem
hogy:Nem fázik Etelka néni?Hogy fáznék?!-válaszolta.
Látod még a kardigán szárát is feltűrtem,nem tudom megviselni magamon.Olyan vagyok,mint Anyád.Nem véletlen vagyunk rokonok!  
Sokáig nem tudtam hova tenni az utolsó mondatát az Etelka néninek.Hogy mi rokonok?Milyen ágon?!Nem hagyott nyugodni a dolog és kinyomoztam a "rokoni kapcsolatot".Valamikor később,mikor újra beszélgettünk,elmondtam az Etelka néninek a "Tudatlan fiú esetét a rokonnal!".Ő azt hitte,hogy tudom.Jót nevettünk rajt mind a ketten.

 Te Kami,hát akkor már tudod,hogy mi rokonok vagyunk?-kérdi Linus néni.Most má' igen!-válaszoltam neki.Kicsit szégyelltem magam,de én tényleg nagyon sokáig úgy tudtam,hogy csak a

Mariska néni(Laczkó Istvánné)és a Linus(Karolina) néni testvérek.Ez régen volt és azóta ki lettem oktatva.Volt mit bepótolni.(Erről majd később szeretnék írni !)
Szóval a Linus néni rokonom és van mégy egy közös dolog bennünk.Mind a ketten megérjük a 102. évet.Igaz,ezt részben mi döntöttük el,de a Rába Jánosnak is nagy szerepe volt a dologban.
Történt,mikor a Rába János betöltötte a 100. életévét,akkor az
ünnepségre a Linus néni is a meghívottak közt volt.
Ahogy meglátta a János bácsi,akkor azt mondta neki:Te sokáig fogsz élni.Figyeld csak meg.Ebben biztos vagyok!
Rába János 1998-ban halt meg,102 évesen.Ha ő azt mondja,akkor az úgy is lesz!Ért hozzá!
Igaz,rólam nem volt szó,de "kiharcoltam"!Annyi még a teendőm,hogy lehet nem is lesz elég a 102 !!

(Csak röviden,azoknak akik nem tudják:
 Rába János,a Rába József(anyai nagyapám) és Rába Mária("Pali"Horváth Gyuláné) testvérek voltak.)

Se Elvira,se Tanácsköztársaság,se úttörők,.....

Ha át kell mennem valamiért hidasra,általában fogom a Túra Csepelt és gyerünk.Szeretek biciklizni.
Sokan inkább autóba ülnek,hogy mihamarább hazaérjenek.Az sem rossz,de én inkább meg-megállok beszélgetni a falubeliekkel,vagy engem állítanak meg.Főként annak örülök,ha olyan embert tudok "elcsipni",akivel ritkán van módom beszélgetni.Erre alkalmas időpontok a búcsú és a mindenszentek.
Így volt ez augusztus első napjaiban is,mikor a hollósi búcsút magunk mögött hagyva,indultam a Gróf Iskolába kaszálni.Ahogy elmentem a "Miska Jóskáék" előtt,láttam hogy a Jóska kint tesz-vesz az udvaron.Fogtam magam és bementem hozzá.Szüleink nagyon jóban voltak egymással.Volt idő
(mint most megtudtam),amikor náluk volt a mi tehenünk "elszállásolva"az istállóba!Apám gyakori vendég volt esténként a Jóska bácsiéknál.Szeretett elmenni hozzájuk beszélgetni.Egy-egy pohár bor mellett jóízűen felidézték az elmúlt évek eseményeit.Jó visszaemlékezni és újra felidézni a megtörtént dolgokat.Ezt tette Jóska is,miközben én fotózgattam.Íme az "anekdota":

Nem tudom Kami emlékszel e rá,hogy a hollósi úttörőcsapatnak a neve 1735 sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat volt.A vezetője az Elvira,vagyis a Körmendi Elvira tanítónéni volt.No,a Tanácsköztársaság kikiáltásának az 50. évfordulóján(valamikor ezt is tudni kellett)1969.03.21-én az úttörőcsapatok felsorakoztak a Hősi Emlékmű előtt.Arra kért a Tani minden rajt,hogy írjon üzenetet az utánunk következő generációnak.Felírtuk egy cetlire és odaadtuk az Elvirának.Ő beletette egy üvegbe és aznap este visszajött és elásta az emlékmű lábánál.Az volt a terv,hogy majd a 100. évfordulón kiemeljük és felolvassuk az üzeneteket.Most meg,se Elvira,se úttörőcsapat,se megemlékezés.Pedig itt a kertek alján 2019.
Ennyi a történet. Azután érdeklődött még a Jóska,hogy mikor felújították ill. térkövezték az emlékművet,hogy akkor nem találták-e meg az üzeneteket?!Én nem hallottam felőle.
Aki tud valamit felőle,az jelezze!
Köszönöm "doktor úr" (dr.Németh József)a beszélgetést és a fotókat.Remélem még sokszor lesz alkalmunk,hogy beszélgessünk egy jót!

Osztálykép

Hát,kicsit bajban vagyok!
Sajnos,kitöröltem egy olyan mappát,amelyben azok a fotók voltak,amelyeket az évek során feltettem ide a csaritára. Tudtam,hogy mely' képeket tettem fel és melyeket nem!Most előfordulhat,hogy teszek fel olyanokat is,amelyek már szerepeltek itt,anno.Előre is elnézést kérek!

Tóth László 1940-2015

Emlékszem erre a fotóra!

Ahogy kiléptem a teraszra,hallom egyszerre,hogy:
Ide nézz Kami,tudod mi ez?
Felismertem a szomszédom hangját és rögvest megpillantottam a kezében egy szép,nagy vargányát.Nekem sem kellett több.Persze hogy tudom."Tikgomba!"Hol találta Laci bácsi?-kérdem tőle.
Miiicsodaaa!!Te még nem is láttál ekkora vargányát!-válaszolta.No,várjon,átmegyek megnézem!-mondtam a kedvenc szomszédomnak,s már mentem is át a fényképezőgéppel együtt.

Tényleg szép.egészséges gombák voltak előttünk az asztalon. Néhány perc elteltével már borospoharat szorongatva hallgattam az élménybeszámolót "muzsikaszó" mellett egy olyan ember szájából,aki fogalom volt a faluban.A "Lucot"
mindenki ismerte.És most elcsendesült a Dankó rádió,elment az utolsó (Szájer)Tóth testvér is.
Hiányozni fogsz Laci bácsi!
Nyugodjál békében!

    

Hódok a Mukucsban

Napokban Zsuzsika hívta fel a figyelmemet arra,hogy mennyire elszaporodtak a hódok.A Rábáról már feljöttek a Mukucs patakba is,s nem röstellnek gátat csinálni.De cukik!-mondhatnám,

ha nem láttam volna,hogy milyen károkat képesek
okozni a gazdáknak.

A hód növényevő.Elsősorban vízinövényeket és

lágyszárú fajokat eszik,de elfogyasztja a fiatal fák,cserjék kérgét,friss hajtásait és a leveleit is.

Főként ősszel aktívabb,hisz' télre raktározni kell az eleségből.Főként a víz közelében lévő fákat raktározza el.

A fák nemcsak táplálékként,hanem 

építőanyagként is szolgálnak a hódvárakhoz.A csökkenő vízszint esetén gátat építenek a megfelelő vízállás biztosításához.No,mi ezt láttuk a Mukucson.Az 50 m-es  szakaszon 2 gátat is látni,amelybe folyamatosan hordják és építik bele a közelben lévő kukoricaszárakat és fűzfaágakat.Emlékszem,mikor mi gátat csináltunk gyerekfejjel a patakra,-hogy nagyobb legyen a víz,s tudjunk fürödni nyáron-sokszor elvitte a víz.Pedig kövekből,"gyöptéglából"és durungokból készítettük,s mégis!Erre idejön néhány hód,se kapája,se fűrésze,s kukoricaszárból maradandót alkot.Szeretném majd valamikor lencsevégre kapni őket,de úgy hallom nem egyszerű feladat.Majd meglátjuk!Köszi szépen Zsuzsika és Attila hogy szóltatok!