Titkon reméltem,hogy dödöllét főz,de nem úgy lett.(Még nem főztem és szeretném ellesni.)Igaz krumpli főtt a fazékban,-mint később kiderült-de granatér mácsikhoz. Az sem rossz!
Ahogy odaértem a kutyák hangjára már jött is ki.
Nem zavarom Linus néni?-kérdem tőle.Hogy zavarná?!
Gyere csak be,te rokon.Mer' tudod,mi rokonok vagyunk!
Ugye most már tudod? -hallom viccelődő szavait előttem,ahogy megyünk be a házba.Elmosolyogtam magam és bent felidéztünk közösen egy történetet,amely már kicsit régebbi dátumozású.
Már hűvösebb idők voltak,mikor a ("Pali")Etelka nénivel kint a háza előtt beszélgettem.Repültek a percek,tán az órák is a beszélgetés közben,mire én egyszer csak megkérdeztem
hogy:Nem fázik Etelka néni?Hogy fáznék?!-válaszolta.
Látod még a kardigán szárát is feltűrtem,nem tudom megviselni magamon.Olyan vagyok,mint Anyád.Nem véletlen vagyunk rokonok!
Sokáig nem tudtam hova tenni az utolsó mondatát az Etelka néninek.Hogy mi rokonok?Milyen ágon?!Nem hagyott nyugodni a dolog és kinyomoztam a "rokoni kapcsolatot".Valamikor később,mikor újra beszélgettünk,elmondtam az Etelka néninek a "Tudatlan fiú esetét a rokonnal!".Ő azt hitte,hogy tudom.Jót nevettünk rajt mind a ketten.
Szóval a Linus néni rokonom és van mégy egy közös dolog bennünk.Mind a ketten megérjük a 102. évet.Igaz,ezt részben mi döntöttük el,de a Rába Jánosnak is nagy szerepe volt a dologban.
Történt,mikor a Rába János betöltötte a 100. életévét,akkor az
ünnepségre a Linus néni is a meghívottak közt volt.
Ahogy meglátta a János bácsi,akkor azt mondta neki:Te sokáig fogsz élni.Figyeld csak meg.Ebben biztos vagyok!
Rába János 1998-ban halt meg,102 évesen.Ha ő azt mondja,akkor az úgy is lesz!Ért hozzá!
Igaz,rólam nem volt szó,de "kiharcoltam"!Annyi még a teendőm,hogy lehet nem is lesz elég a 102 !!
(Csak röviden,azoknak akik nem tudják:
Rába János,a Rába József(anyai nagyapám) és Rába Mária("Pali"Horváth Gyuláné) testvérek voltak.)
2 megjegyzés:
Megint nagy örömet szereztél Kami ! Tudod a Linus néni szomszédunk volt. Biztos tudod, hogy az Édesapja, a Gyula bácsi kisbíró volt, dobolt és felolvasta az aktuális feladatokat, teendőket, híreket a hollósiaknak. Mi gyerekek szaladtunk utána, a kanyarban is megállt, meg a bolt előtt, aztán a faluvégen és persze Hidason is több helyen. Ugye ha egyszer nem tudtuk megjegyezni mit "dobolt", akkor még egyszer figyeltünk és így már otthon el tudtuk mondani. A szüleink nem értek rá mindig, sokszor akkor "fejtek" és fontos volt mert időben kellett vinni a tejet a csarnokba. A Mariska néni meg mindig hűségesen várta, hogy hazaérjen a Gyula bácsi és akkor imádkoztak. Rég volt, szép volt.
Márta,nagyon jó amiket írsz.de komolyan!Csak át kell mindig programoznom az agyam,hogy Te mit is írsz?!Még hogy szomszédok és kisbíró?!Igen!Most már kezd összeállni a kép és értem amit írsz.Köszi szépen és már "csak" ezért is megéri,hogy ne hagyjam abba.
Megjegyzés küldése