Enni is nagyon szeretem,de a legjobban azt,'mikor a tányérokba rakosgatom a fenséges részeket.
Ide egy kis húst,ide a "bűrke" mellé még kell köröm,ide a fülét teszem a csülök mellé.
Nem mindig volt így.Emlékszem,mikor még mi is tartottunk disznókat és eljött az a bizonyos nap,hát.....,problémák voltak velem.Nem nagyon akarództam kimenni!Már csak akkor vettem fel a kinti cipőt,mikor megvolt a pörzsölés."Itt van ekkora mamlasz fiam,és az utcáról kell behívnom fogókat !"-szokta mondani apám.(Tényleg így volt,ám!A Görbét,a Pöcért,a Settnert,stb. szokta elkapni az utcáról.)
Nem volt mérges,inkább csak bosszantotta kissé a dolog.Bevallom jogosan.Állandó böllérünk,
Lakosi Karcsi bácsi nem győzte csitítgatni.
Hagyjad-mondta-sajnálja az állatot.Van ilyen,de már itt van és segít.Apám legyintett egyet és ment tovább a munka.Karcsi bácsi mellett öröm volt lenni.Már olyan sokszor volt nálunk,hogy nem is nagyon szokta megkérdezni,hogy hogy darabolja a húst,ill. miből mi legyen?!Apámmal is nagyon jól kijöttek,de anyám volt az igazi társ mindenben.Mindig "nyanyának" szólította.Szekálták egymást,hogy milyen öreg vagy(mind a ketten 38-asok voltak)és jól befürdött veled szegény Kami( ill. Babi.)
Soha nem mondta,hogy nem megyek el vagy fáradt vagyok.Volt olyan,hogy eltörött az anyadisznónk lába és gyorsan le kellett volna ölni,szegényt.Karcsi bácsi épp akkor ért haza,s mondta hogy átöltözik és jön.Szinte haza sem értem,és már hallottam is mögülem,ahogy szól anyámnak:
Na,mi van nyanya,alszol?
Soha nem láttam fáradtnak,vagy levertnek.Állandóan viccelődött és
nem hallottam,hogy valakire rábeszélt volna.Már akkor is nagyon rendes embernek tartottam,de így ahogy múlnak a fejem felett is az évek,most látom csak igazán,hogy
milyen derék ember volt.Sajnos,már nincs köztünk,s így nem áll módomban megszorítani a kezét és azt mondani neki,hogy:
Köszönök mindent Karcsi bácsi!
Nem volt mérges,inkább csak bosszantotta kissé a dolog.Bevallom jogosan.Állandó böllérünk,
Lakosi Karcsi bácsi nem győzte csitítgatni.
Hagyjad-mondta-sajnálja az állatot.Van ilyen,de már itt van és segít.Apám legyintett egyet és ment tovább a munka.Karcsi bácsi mellett öröm volt lenni.Már olyan sokszor volt nálunk,hogy nem is nagyon szokta megkérdezni,hogy hogy darabolja a húst,ill. miből mi legyen?!Apámmal is nagyon jól kijöttek,de anyám volt az igazi társ mindenben.Mindig "nyanyának" szólította.Szekálták egymást,hogy milyen öreg vagy(mind a ketten 38-asok voltak)és jól befürdött veled szegény Kami( ill. Babi.)
Soha nem mondta,hogy nem megyek el vagy fáradt vagyok.Volt olyan,hogy eltörött az anyadisznónk lába és gyorsan le kellett volna ölni,szegényt.Karcsi bácsi épp akkor ért haza,s mondta hogy átöltözik és jön.Szinte haza sem értem,és már hallottam is mögülem,ahogy szól anyámnak:
Na,mi van nyanya,alszol?
Soha nem láttam fáradtnak,vagy levertnek.Állandóan viccelődött és
nem hallottam,hogy valakire rábeszélt volna.Már akkor is nagyon rendes embernek tartottam,de így ahogy múlnak a fejem felett is az évek,most látom csak igazán,hogy
milyen derék ember volt.Sajnos,már nincs köztünk,s így nem áll módomban megszorítani a kezét és azt mondani neki,hogy:
Köszönök mindent Karcsi bácsi!
1 megjegyzés:
Kamikám, biztos azért nem mentél mert sajnáltad a disznót, megértem. Amikor nálunk volt disznóölés, Édesanyám is csak akkor ment ki amikor már a pörzsölés is megtörtént. Persze Ő etette az állatot, érthető, hogy sajnálta. Köszi a szívből jövő történetet.
Megjegyzés küldése