Mices,Piló és a többiek

Befűtöttem!
Nem hittem volna,hogy még idén tél előtt lesz olyan hideg,hogy
be kelljen fűtenem a jó kis cserépkályhába.Lehűlt a levegő.Sőt!
Ahogy elnéztem a kertben odavágott a gyümölcsfáknak a mínusz.
A kivinek,fügének és a piros diófáknak annyi.Az éjszakai fagyok nem voltak betervezve.Igaz a csípős északi szél sem.
Nyusztával (Morosits Imre) kint dolgoztunk az udvaron vasárnap,s mondhatom átjárt bennünk a hideg!Szerencsére olyan szomszéddal rendelkezem,aki néha fagyállóval feltölt bennünk,s elviselhetőbbé teszi a rossz időt.
Munka(és poharazgatás)közben előjönnek az elmúlt iskolás éveink(osztálytársak vagyunk az Imrével),ki-mire emlékszik.Én speciel nem sok mindenre!A Gróf Iskolás éveim homályba burkolóztak,szinte semmire sem emlékszem.A Nyuszta olyanra is emlékszik,hogy a "Majláthné áll a cserépkályha előtt és tornáztat-
ja a fejét".Én csak arra,hogy kik voltak az osztálytársaim,de arra
hogy még kikkel jártam suliba !?Tudjátok,mi jártunk még úgy,hogy "1 és a 3, ill. a 2 és a 4" együtt tanultak.Szóval nem vagyok mai gyerek.Szerintem ezt a mai gyerekek nem tudják elképzelni.

A Piló (Gáspár Peti) mellett ültem az tuti.De az is az,hogy amikor játszottunk,Adj király katonát !
akkor az a csapat nyert,akinél a Mices (Micheller Gabi) volt.Sokszor játszottunk így az udvaron.
Kedvencek közé tartozott még a kidobó(piros pöttyös labdával),a pókfoci,míg a lányoknál -no most
bajban vagyok,nem tudom mi a neve-az a labdajáték,mikor a fal elé álltak kb. 2 m.-re és nekidobták a falnak a labdát és mondani kellett:
"első,másod,csattanó,vállkereszt,leeresztés,felvágódás,megperdülés,ugrasztás,po-fo-zás".És akkor egy kézzel,egy lábon,stb. ugyanígy el kellett játszani ,míg ki nem ment a játékos.Most kicsit hülyén hangzik,de ugye volt ilyen játék?Segítsetek!

Persze,még ott volt az ugróiskola és (az én kedvencem is)mikor át kellett venni a másik kezéről az összekötött madzagot(vagy gumit).Hogy ennek is mi volt a neve?!Fogalmam sincs!
Tudjátok,2-2 újjal megfogtuk az összekötött spárgát,s a másiknak át kellett venni és különböző alakzatok jöttek ki.Megvolt,hogy hova kellett "benyúlni" és átvenni.A "kisujjig" most is menne!

Szerintem,mi szerettünk iskolába járni!Lehet,hogy az idő mindent megszépít,s már csak a szép emlékek jutnak az eszünkbe.Mi (is) abban az előnyös helyzetben voltunk,hogy nem kellett buszozgatnunk,falubeliekkel,ismerősökkel jártunk gyalog a suliba,akikkel később is kint játszottunk a szabadban.

Megvártuk egymást reggel és hazafelé is.Jókat beszélgettünk,s ettünk menet közben sóskát,vagy az utunkba eső gyümölcsöt.Örülök,hogy olyan osztálytársaim voltak,akikre a mai napig is szívesen gondolok.