November 22-én (szombaton) 16 órakor került sor az 1956-os emlékmű avatására.Kegyesek voltak hozzánk az égiek,nagyon szép,napsütéses időben tekinthettük meg az ünnepi műsort.A Himnusz után Németh Tamás polgármester mondott köszöntő beszédet.(Egyre bátrabban és ügyesebben beszél.Néhány éve még nem hittem volna,hogy a Tamás ennyi ember előtt beszédet mond.Csak így tovább!)V. Németh Zsolt államtitkár ünnepi beszéde,s majd-a kitűnően
megválasztott betétdalok közt-Simon Anett szavalta el Márai Sándortól a Mennyből az angyalt.A katolikus egyház részéről Rátkai Imre plébános,míg a református egyház oldaláról Krajczár János tiszteletes áldotta meg a zászlót és az emlékművet.Sokan itt találkoztak először az "új" református Tiszteletes Úrral,aki szeptembertől a Szecsődi-Hollósi ref. társegyházközség lelkipásztora.A Rábavirág táncegyüttest sokan megirigyelték.Nem csak a fiatalos lendület és a szép ruhák miatt,hanem hogy mozoghattak,
kitáncolhatták magukból a hideget.Mi is kissé felmelegedtünk a tánc és a jó zene hallatán!Kicsi talán jutott az Annamáriának,Reninek és a két őrt álló Bandérium tagjának is.Nem kis szerep volt az övék!Hiába sütött a nap,a szél hidegebbé tette a levegőt és akinek egy helyben kellett állnia,az jogosan várta a műsor végét.Pedig még hátra volt Jáger László verse,melyet Németh Kinga tolmácsolt felénk.Koszorúzás és a tiszteletadás a bátrak előtt!A Szózat elhangzása után szép lassan szétoszlott a tömeg,s egy újabb,szép emlékkel térhettünk haza.Akik ott voltunk,elmondhatjuk hogy egy szépen megrendezett és előadott műsorban vettünk részt,
önként és szívesen.Én úgy látom,hogy kezd beérni a falu.Egyre több a kultúrprogram,előadás,amely tömegeket vonz és tölt el bennünk örömmel.Nem akarok személyeskedni és embereket magasba emelni,de kellenek akik kitalálják,megszervezik és véghez viszik a műsort.És kell egy réteg,akik gondolkodásban és cselekedetben is hasonlóak és jelenlétükkel megtisztelik az eseményt.Sokszor állandó arcokat látok mind a két félen,de vannak "újak" is.Örülök,hogy ott lehettem és készíthettem fotókat magamnak,nektek és az utókor számára.(Ilyenkor bánom,hogy a nagyszüleink és a szüleink nem rendelkeztek ilyen digitális kütyükkel!)Most még nem gondolunk bele,hogy majd milyen jó lesz,ha 10-20 vagy akár 50 év múlva visszanézik ezeket a képeket az utódaink és felfedeznek rajt néhány ismerős arcot,rokont vagy épületet.
Lehet,hogy én más szögből(is) közelítem meg a fotózást,hisz' ebben lélegzem és jár a gondolatom.És ha tudjátok,akkor nézzétek el nekem,hogy ilyen bogaras vagyok!
Az ünnepségen készített fotóim itt megtekinthetők!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése