Hol a helyem?

Mostanság nem találom a helyem!Nem tudom,hova tartozom,mit csináljak vagy éppen mit ne csináljak!Ahol eddig jól éreztem magam,oda most nem kívánkozom.Egyre jobban kerülöm a tömeget,a hangos rendezvényeket és a "hülyéket"!De kik a hülyék?Milyen jogon mondom(vagy gondolom)valakire,hogy "az egy hülye!"Csak azért,mert más mint én vagyok?!
Nézi a szappanoperákat,a be és kiszavazós műsorokat,feltesz a Facebookra minden fotót magáról és megrázza a szerencsefát,nem érdekli a falu sorsa és jövője,stb. Mi közöm hozzá?Semmi!Élem én is az életem,úgy ahogy elképzeltem és ahogy szeretném.Most,hogy már egyre hosszabbak a nappalok,a tavasz jár az eszembe.Tudom,hogy még korai,de remélem eljön az is majd.Van egy kis zug a kertben,ahova szeretek kimenni és magamba roskadni!Szeretem a csendet,amely ott körülvesz és megnyugtat. Ennél csak a Rába part vonzóbb,ahol tényleg magam vagyok.Szeretek lejárni,hallgatni a víz csobogását,
a madarak énekét és csak nézni ki bambán a fejemből.Megnyugtat és új erőt ad.
Sajnos,csak az a gond vele,hogy ahol jól érzi magát az ember,ott gyorsabban repül az idő.
Ennyit megér.És ha már kint vagyok a természetben,akkor persze nem maradhat el a fotózás sem.

Szeretnék kialakítani egy csendes kis öblöt a Rába partján,ahova bárki lemehet pihenni,kikapcsolódni és alfába.Hogy hol,azt még nem tudom,de tavaszra kispekulálom.
Most mondhatnátok azt,hogy "Ez is jó dolgában nem tudja mit kezdjen magával!Ennyire ráér,nincs semmi dolga?!"Mindenki arra ér rá,amire akar.De az biztos,hogy ebben a rohanó világban,jó néha megállni és "betenni egy rövid időre az ajtót".Van akit a film nézés kapcsol ki,vagy az olvasás,a rajzolás,vagy a festés.Engem a szabad levegő!
Ha a csend vesz körül,akkor tisztábbak a gondolataim és könnyebben eszembe jutnak a dolgok.Nem érdekel,ha tél van és hideg,vagy ha szemetel az eső.A lényeg,hogy mozduljunk ki a megszokott közegből és kapcsoljuk ki az agyunkat!Most nekem is szükségem van(lesz) nyugalomra,hiszen annyi minden van a fejemben,hogy keverednek a gondolataim.Rendet kell raknom és leírnom papírra,amíg el nem felejtem.Szépen gyűlnek az oldalak és a történetek,s remélem lesz időm és energiám befejezni.Bár,ezt nem lehet befejezni,hisz' állandóan hallunk és élünk át történeteket és eseményeket.
Mindig kapok új(régi) fotókat,amelyekhez személyek,történetek kapcsolódnak.
És ahogy korosodom,azt vettem észre,hogy egyre jobban elérzékenyülök és többet időzök a múltban,mint általában mások.Hogy ez jó-e,azt nem tudom,de nekem jól esik és szívesen teszem.
Szóval,csak azt akartam mondani,hogy kevesebbet fogtok látni,mint eddig.Járom az utam,melyet elterveztem és nem akarom hogy bárki is befolyásoljon.Az utolsó előtti percben vagyunk!Hiszen fogy a falu és egyre kevesebben vannak azok az idősek,akik (számomra)még tudnak mesélni a régi időkről.
Ámen!