Gumi-kicsit másképp!

2013.március 27.

Kicsit jobban megmutatja magát a nap,és már hajlamosak vagyunk azt hinni,hogy itt a tavasz! Az kicsit még odébb van,de azért tervezgetni szabad,igaz?!
Sokszor felkeresem kedvenc ötlettáramat,s mentem a jobbnál-jobb ötleteket.Remélem egészségem és erőm engedi,hogy meg is valósítsam őket.Most néhányat megosztok veletek.
Gumi!
Az biztos,hogy nem rozsdásodik,nem szuvasodik és nem törik.Sok jó(?!) ötletet lehet látni,most én egy kerti-tó elkészítését találtam ötletesnek,'melyre az idő adja meg a választ.Mint oly' sok mindennel,ezzel is úgy vagyok,hogy szép-szép,de az "életben" is így van?Kicsit pesszimistán állok hozzá,de tavasszal elkészítek egy prototípust.Itt nem nagyon látni,de szerintem nagyon fontos a megfelelő hely kiválasztása,a "medence"alatti föld elkészítése.Gondolok itt a vakond,a földikutya,stb. elleni védekezésre.Később már ezt nem lesz módunkba korrigálni.Figyeljünk oda a megfelelő fólia kiválasztására is. Valószínű,hogy én középre készítek egy mélyebb üreget is,ahova -ha ki kell szivattyúzni-a búvárszivattyút teszem.Legyen némi esése a víznek középre.

A következő ötletnek talán a csajok örülnek a legjobban.De mint oly' sok mindenben,itt sem mennek semmire a férfiak nélkül! :)
Itt is fontos lehet,amit az előbb leírtam.Főként,mivel itt öntözve is lesz a föld,a vakond 99 % hogy tiszteletét teszi.
Kicsit idegenkedek ettől a kifordított gumitól,de egy próbát megér ez is!

Pap utca vagy újszer ?!

Noszogattok néha,hogy tegyek fel már régi képeket!Jó,most itt van egy,melyen a "Tislér"Anna látható kendőben.Vannak,akiknek ez a név nem mond semmit sem!Igazából Tóth Anna volt a "rendes" neve,csak az apja asztalos volt,s innét a Tischler
(asztalos)becenév.Az újszerben lakott,amit a régiek pap utcának neveztek.(Most Jókai utca)A háza jelenleg üresen áll,de tudjátok,
melyik az a ház?Nem azért vagyok ilyen beképzelt,mert én tudom,hanem mert gondolatban végigmentem a házakon,és a következőket állapítottam meg.
Összesen 23 ház található ebben az utcában,amelyből 6 üresen áll.
Három házban csak 1-1 személy lakik,akiknek nincs családjuk.
Tizenkettő(!!) azon családok száma,amelynél vagy a férfi-vagy a nő úgy költözött ide.(Van,akiknél mind a kettő.) Kettő családról mondhatjuk el,hogy hollósiak és ismerték(ismerhették)az Anna nénit,de ők meg a koruk miatt eshetnek ki a szórásból.
(Hajba Balázs és családja,és a Balogh Tibor és családja)
Tehát nem egyszerű a dolgom.Attól függetlenül teszem fel a fotókat,s talán nem sértek meg vele senkit sem!Ennek a függvényében osztom meg veletek a következő fotókat,'melyek a Simon Jóska tarsolyából kerültek elő.(Az Enikő közreműködésével,melyet köszönünk mindkettőjüknek!)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az első fotón Anyukájával látható Jóska.Franciska néni,sajnos nincs már köztünk.Jó újra látni.Ha szabad megemlítenem,én sokáig nem tudtam,hogy az öccse is itt lakik a faluban. :)A második képet nagyon szeretem.Ilyen fotót már nem lesz lehetőségem készíteni!Jóska erős,szikár ember volt,amely itt a képen is látható.Akkoriban sokan jártak(jártunk)mezítláb,amely mostanságra eltűnt a divatból.

Nagyon jó ez a kép!Szerintem,nem kell odaírnom,hogy kik vannak a fotón.Sajnos a fotón szereplő személyek közül ketten már nincsenek köztünk.Tichy és a Pufojka személyében olyan embereket veszítettünk el,akiket az egész falu kedvelt.Ezzel a fotóval is szeretnék kicsit megemlékezni róluk!

1980-ban készült a kép és ha nem csal a szemem,akkor a búcsú előtti(vagy utáni)időszakban lehetett.Megismerni az Áfész ütött-kopott asztalait és székeit.Nem volt egyszerű letenni az üveget az asztalra,vagy leülni a székre.Egy-egy facsavar mindig kiállt a lécekből,amelyet a 10. festékréteg sem takart el.

A "faros" busz

A legendás faros busz(farmotoros).
Igazi nevén Ikarus 66,amelynek a prototípusa 1952-ben készült el.Meghatározó típusa volt az
autóbusz közlekedésnek az 1960-as és 70-es években.Az utolsó példányok 1973-ban gurultak ki a gyárból.Őket váltotta fel az Ikarus 266 modell,'mely a köztudatban az első "panorámás" busz néven foglalt helyet,főként sárga színben.Emlékszem,a Lakosi Gyuri bácsi és a Balogh Gyuszi bácsi is ilyen sárga buszt  vezetett a "szombathelyi járaton".Ám erre a fotóra visszaérve,én nem is emlékeztem rá,hogy itt a Lucék háza sarkán is volt megálló ?!

Tegnap lesétáltam a torkolathoz,ahol új "rágásokat" véltem felfedezni.Szép,szép de aki ott lakik,annak ez már nem annyira szép.S úgy láttam,hogy többen lettek tavaly óta.
Irgalmatlan pusztítást tudnak véghez vinni.S,ott a telkek végében jaj  a kukoricának és az egyéb növényeknek.Nem akarok károgó varjú lenni,de az egyik szemünk azért legyen a pályán!

Gondoltam most ráérek és időm is van kivizsgáltatni magam.Még a vízcsapból is az folyik,hogy 50 év felett ajánlatos évente elmenni szakorvoshoz.Rászántam magam.Nem voltam igazából beteg,de most az lettem!Várakozás a rendelőkben,beutalók kérése,vizsgálatok,
köhögnek-prüszkölnek a betegek.
Hát megtörtént az elkerülhetetlen.Nem vészes,már megyek ki belőle,de nem így akartam leadni 2 kilót!Eszembe jut Hofi Géza,mikor azt mondta,hogy:"Az orvos nem mondta meg,hogy mit írt fel,én meg nem mondom meg,hogy mire használom."Bár én kaptam hozzá utasítást,ami megkönnyítette a dolgom!
Napjainkban,mikor tele vagyunk olyan eszközökkel,tárgyakkal,amelyek helyettünk gondolkodnak,
félő hogy az agyunk elsorvad.Legalábbis részben.
Okostelefon,okosóra,okosbútor,intelligensház,stb.A fejlődés megállíthatatlan!Azzal nincs is bajom,csak a gyorsaságával.Kicsit lassíthatnánk!(Kiáltom világgá,egy kis Vas megyei faluból,
ahol néha teszünk róla,hogy "Ne szalaggyunk má' annyira előre!")
Olvastam,hogy a demencia gyakorisága világszerte emelkedik!
A demencia orvosi szakszó,jelentése időskori,szellemi hanyatlás.(Szerintem,sok idős szellemileg frissebb,mint néhányunk!)De,még a demencia alatt olvashatjuk azt is,hogy "a gondolkodás,az érzelmek és a társas képességek hanyatlása,ami korlátozza a társas életet és a teljesítőképességet."
Sajnos azt tapasztalom,hogy a fiatalabb generáció nem képes(s talán nem is akar)kommunikálni a körülötte lévőkkel.Legyen az felnőtt,gyermek,rokon vagy idegen.Szerintem nagy felelőssége van a szülőknek kimozdítani a gyermeküket és felnyitni a szemüket.Nem egyszerű dolog és szinte megvalósíthatatlan,ha a gyermek nem akarja.Nemrégiben megnéztem(néhányszor)a Kassai Lajosról készült filmet.A Lovasíjász.Nekem nagyon tetszett és néhány ötletet ki tudnánk csípni a filmből.

Olyan nagyszerű emberekkel vagyunk körülvéve,mint a Geri,a Bursche,a Kavics,a Hajba Attila,a Joó Peti,a Szunyog,stb. akikre lehetne alapozni és támaszkodni.A vízen,a földön és a.....máshol nem.
Itt a Rába,a Mukucs,a Dobogó és a Kőris,a horgásztó!Mind-mind olyan hely,ami itt van az ölünkben! Nem kell érte fizetni és utazni,hogy élvezhessük a táj szépségét és előnyét.De ez már lerágott csont,
csak ismétlem önmagam.Attól függetlenül,szerintem ne hagyjuk abba a fiatalok felkarolását,mert van rá igény.Ne csak azt emlegessük folyton,
hogy "bezzeg az én időmben",hanem mutassuk is meg,hogy mi is volt a mi időnkben.Azt látom a srácokon,hogy ha köztünk,idősek közt vannak,
sokszor tátott szájjal hallgatnak bennünk.Ha elmeséljük nekik,hogy hol fogtuk ki a szörnyet a Rábából,olyan hideg volt anno,hogy a tűz is megfagyott,vagy hogy kell tücsköt pörgetni,akkor csillog a szemük. Felelősséggel tartozunk irántuk és ne ítélkezzünk felettük.
Addig adjuk át a stafétát,'míg van kinek.Legyen az májusfa állítás,
szüreti felvonulás,vagy csak egyszerűen hogy kell lecsutakolni egy lovat.(No,azt én sem tudom!)
Idén ismét megpróbáljuk összehozni a NAGY TÚRÁT,amely sajnos tavaly nem jött össze.Ne adjuk fel!

"Kopháza"

Annak,aki nem ismeri fel,hogy hol készült ez a fotó,annak elmondom,hogy :a 8-as főút Egyházashollós bejárata,Molnaszecsőd felől.
Szinte hihetetlen!Nincs forgalom,hol vannak a kamionok?!Az emberek nyugodtan sétálnak a "műúton"(igaz,még járda sincs)a gyerekek játszanak és beszélgetnek a házak előtt.Ahogy elnézem "ünnepibe" vannak,szépen,csinosan felöltözve.Szerintem búcsú lehetett,vagy valami más ünnep(lés).Babi nénitől kaptuk ezt a fotót,
akit én úgy vélem,hogy láthatunk is a képen!A fehér harisnyás,két copfos kislányra tippelek,aki háttal áll nekünk.Köszönjük Babi néni!

Ez a kép is ott készült,szinte ugyanabból a szögből.Időben kicsit később(szerintem).
A fotót Gáspár Ernő adta.Köszönjük szépen !

Felettem mindig süt a nap!

Gyerekkoromban sokszor hallottam az idősektől,hogy :"Ennek így kellett történnie"vagy "Ez így van jól,nem tehetsz ellene semmit sem" ill. "Ez így volt megírva !"Akkoriban bosszantottak ezek a mondatok,de most már belátom,hogy van bent igazság!Minden úgy van jól,ahogy van!
2017.Január.
Megkezdtük az új évet,s minden ment a régi kerékvágásban.Egészen 3.-áig,mikor délután közölték velem telefonon,hogy holnaptól nem kell bemennem melózni.Rosszul esett!Kezdtem már beilleszkedni,terveim voltak és dec.-től ismét aláírtam egy évet.Hamar letelt! :) Nem akarom részletezni,de fájó szívvel hagytam ott a Városgondnokságot.Nem unatkoztam itthon,hisz' mindig van mit tenni a ház körül vagy bent.Szinte mindennap kellett mennem valahova,zajlottak az események.Volt bent rossz is és jó is.Mintha megérezték volna,hogy nem mentem dolgozni.
Sajnos pénteken a kisebbik lányom telefonált a suliból,hogy nagyon fáj és görcsöl a hasa.

 Péntek 13-a,szakad a hó,de kit érdekel.Irány Sz-hely.Szegény Dóra már alig tudott kiegyenesedni,nagyon fájt a hasa.Kórház fele vettem az irányt,ahol átestünk a rutinvizsgálatokon.
Vakbél gyanúval indultunk,ám az ultrahang ezt megcáfolta.
Hál' Isten!Maradt a vesekő,melyből a végén homok lett.Egy hetet bent fogták a kórházban.'mely minket szülőket (szerintem)jobban megviselt,mint a beteget.
A gyerekek könnyebben átvészelik,alkalmazkodnak és nem paráznak.Telefon legyen(vagy tablet)wifi és térerő!
A többi már jön magától.Jó kezekben volt,hiszen Bazsó Dóra volt a kezelőorvosa.(Magyarszecsőd),jó szobatársai voltak,s szinte mindennap belefutottunk ismerősbe!Így már kicsit megnyugodtam és bátrabban hagytam ott.Jó volt menni látogatni azt a gyereket,aki még soha nem volt távol tőlünk,de rossz volt,amikor ott kellett hagyni és még az ajtóból utánunk nézett!De mind ez meg sem közelíti azt a fájdalmat,amit akkor láttunk,mikor felértünk a gyerekosztályra.Szemközt voltak a daganatos gyerekek.Kicsik,nagyobbak és a szülők.
Némelyik kint futkározott a folyosón,nevetgéltek,beszélgettek egymással.A szülők arcát maszk fedte el,de a szemük sok mindent elárult.Nem hittem volna,hogy ennyire tudok örülni annak,hogy a lányomnak "csak" vesehomokja van!Hiába öleljük,óvjuk széltől,
esőtől,van amikor tehetetlenek vagyunk.És talán ez a legrosszabb,mikor nem tudunk segíteni.
Csak ott állunk bambán és várunk az orvosra,a csodára,de mindenképp' a jóra.

A kép illusztráció

Tegnap láttam egy filmet,amely arról szólt,hogy kutyákat visznek be a daganatos(rákos)betegekhez.
Gyerekek,felnőttek egyaránt felüdülnek és csillog a szemük,mikor odamegy hozzájuk az eb és megsimogathatják.Kimutatták az orvosok,hogy sokat segít a gyógyulásban és könnyebben vészelik át a nehéz napokat.
Állítólag az orvosokra és az ápolókra is pozitívan hat,mikor meglátják a kutyákat a folyosón.Szerintem néhány embertársunknak is be kellene menni és néhány órát eltölteni a betegek közt.Sokat változna a szemlélet és a hozzáállás!Jobban tudnánk örülni az apró(bb) dolgoknak és nem csak az örökös sárba tiprás,birtoklási vágy lenne a szemünk előtt!
Szóval,igaz hogy jelenleg nincs állásom,de majd lesz.El tudtam menni a lányom után a kórházba,s itthon is ment a meló ezerrel.Lányomat közben kiengedték a kórházból,de gondolatban még sokszor ott járok.Azon az osztályon,ahol maszkot hordanak a felnőttek is.És azóta nekem nem ízetlen az ebéd,mindig süt a nap és nem fáj semmim sem !