Hidason jártam

Szeretek olyan fotókat készíteni,amelyeknek van mondanivalója.Ha ránéz az ember,akkor rögtön tudja,hogy mit ábrázol a kép,kik vannak rajt és hol készült!Már napokkal korábban megbeszéltük a Hajba Attilával,hogy beugrok hozzájuk és készítek néhány fotót a csikóról.Így is lett!Ám arra nem gondoltam,hogy lesz olyan szerencsém,
hogy a ló körmözés mozzanatait is végignézhetem.
A szarvaskendi Szabó-tanyáról Laci végezte a munka érdemi részét,s a két segéd (Esztergályos Imi Döröskéről és Attila)adta kézre a szerszámokat és a "lábat"!Látszott rajtuk,hogy nem először körmölnek.
Sajnos a csikófotózásra nem jutott kellő idő,mennem kellett tovább,de Attila szavai megnyugtattak:"Akkor jössz,amikor akarsz!Mindig szívesen látunk!"És ezt így is érzem,
akármikor megyek hozzájuk.A Vera és az Attila úgy fogad-nak,mintha ezer éve ismernének.Köszönöm,élni fogok a lehetőséggel.
Gondoltam,ha már hidason járok,egy régebbi invitálásnak is eleget teszek.Sajnos az időpont nem volt jó,és elindultam egyházasra.Amint biciklizek a (már nem szaros)úton,ismerős és rég nem hallott "zenére" lettem figyelmes.Valaki kaszát kalapált.Követve a hangot,kis idő múlva már a Rába Imre portáján találtam magam.Mondanom sem kell,
hogy a kalapács rögvest elhalkult és helyet adtunk a beszélgetésnek.Rég nem beszéltem már az Imre bácsival,akiről-szégyellem is magam érte-csak néhány éve tudom,hogy rokonok
vagyunk.Ő mindig előhozza és olyan jóízűen tálalja fel,hogy nem lehet ott hagyni.Az ötödik "Imre bácsi most mennem kell" után,még azt mondja:"Jó van,de ezt még meg kö hagatnod.Jól figyejj,mit mondok!"És mondja,az én nagy örömömre.Beszélünk a régmúltról,a 4 ágú vasvilláról,a rokonságról és persze az örökös  fejmosás:Azt igérted,hogy sűrűbben jössz!Igaza van,mindig csak az igéretek.Pedig már fiatalabbak nem leszünk.Imre bá' harminchetes!Már a biciklin ülve azon járt az eszem,hogy mikor tudok újra eljönni hozzá.Az a sok régi történet,fotó ami az ő birtokában van,az megfizethetetlen.És amilyen gusztusosan,ízletesen el tudja mesélni a megélt és halott történeteket,annak párja nincs.Már megint oda lyukadtam ki,hogy nem tudjuk megbecsülni az

"értékeinket"!Mire feleszmélünk,nehogy késő legyen!
Merengésemből egy köszönés hoz vissza a jelenbe.
Szia Kami!A hang irányába fordulva látom ám,hogy a "kis"(aki ugye Nagy)Emília köszönt rám a járdáról.Nagy Tibi és családja sétáját szakítottam meg egy kölcsönös köszönés és "hogy vagytok" erejéig és már tekertem is volna tovább.Ám Tibi megkérdezte,hogy nincs-e szándékomban lefényképezni őket?!Tudod-mondta-a felhívás a kedvenccel való fotózásra!Ja,igen és már fotóztam is őket,s így kettő képpel gyarapodott a gyűjtemény!(Nem ez a fotó lesz az)Örülök neki,hogy megállítottak és helyettem gondolkodtak.Így kell ezt csinálni.Hazaérve folytattam a fűnyírást,és az elmúlt percek eseményein járt az eszem.Nem vagyunk egyformák,mindenki másnak örül és másképp mutatja ki az örömét.Én a fotózás,a képek és a történetek megörökítése és dokumentálása mellett maradnék.
Kérlek bennetek segítsetek ebben,ha van rá mód és lehetőség.Mindnyájunk örömére!