Kocsis Zoltán "Iloz"

Vannak emberek,akikre ha ránézek és beszélek velük,akkor azt gondolom,hogy IGEN !Ő egy tiszta,őszinte ember,aki belenéz(bele mer nézni !)a szemedbe,'mikor veled beszél,szerény,nem henceg
(pedig lenne mire!)és odaadná a legféltettebb kincsét is,ha szükséged lenne rá!Sokan szeretnénk ilyenek lenni,de ez nem megy az egyik napról a másikra és erre születni kell.Szerintem!
Az én szememben(is) Iloz ilyen EMBER volt.Sajnos csak volt,hisz' elment! :( Január 23-án,35 évesen itt hagyott bennünket.
Felfoghatatlan számomra és még ezidáig sem tudtam feldolgozni és elfogadni a tényt,hogy ez a fiatalember nem mosolyog többet ránk és nem halljuk kedves szavát.Rövid élete alatt annyi mindent elért,oly' sok helyen járt szerte a világban,barátokat szerzett és "tartott" meg,segített ahol tudott!S,mégis megmaradt olyan mosolygós kisfiúnak,ahogy megismertük mi hollósiak annak idején.

Nyári szünetben,mikor a Zöld Ház lakói "lejöttek" Pestről,
szinte egész nap a vízben voltak.Imádták a Rábát és a szabad életet.A sport szinte "mindegyikőjük" életében ott volt és van most is.Bicajozás,úszás,futás,krosszmotorozás,stb. nem idegen a számukra.Zolival terveztük,hogy ha egyszer majd ráérünk és az idő is engedi,akkor elbicajozunk az Őrségbe.
Teszünk egy kört és beszélgetünk,ahogy a barátok szoktak.
Kicsit féltem ettől a távtól,hisz' az Iloz nagyon jó kondiban volt és sok km. volt a lábában.De tudtam,hogy nem hagyja cserben a gyengébbeket és igazodni fog,az én tempómhoz.
Sajnos a betegsége közbeszólt és egy értelmetlen halál kiragadta közülünk.Nagyon sokunknak hiányzol Iloz!
                      Nyugodj békében!