Nem fogja megélni a 14. életévét!És ezt sokszor, tapintatlanul előtte közölték a szüleivel.És megélte!Sőt!
Köszönhető ez a Krisztián akaraterejének,a szülők hozzáállásának és a barátoknak!Elképzelni sem tudjuk,
min mentek keresztül együtt és külön-külön is!
Az a fiú,aki ovis koráig szaladgált és úgy élt,mozgott,
min mentek keresztül együtt és külön-külön is!
Az a fiú,aki ovis koráig szaladgált és úgy élt,mozgott,
mint a korabeliek és egyszer csak azt mondják neki:
Te beteg vagy! Felnőtt fejjel sem felfogható,nem gyerekként!2001-ben (10 évesen)achilles műtét,s ezt követően -igaz járógéppel,de- még 3 évig járóképes.
Kerekesszékbe 7. osztályos korában kényszerült.S,ettől a pillanattól megpecsételődött a sorsa.
Fokozatos leépülés következett.
Így utólag visszagondolva a többség (engem is beleértve)
passzív segítők voltak(voltunk).
"Mond meg miben tudunk segíteni" vagy "Vedd meg és én kifizetem" mondatok tömkelege hangzott el és nem gondoltuk,nem láttuk a lényeget!Sokszor CSAK elég lett volna leülni és beszélgetni!Megkérdezni,hogy vagy,
mik a terveid és mit szeretnél a közeljövőben véghezvinni?!Én,mint az egyik legközelebbi rokon tudtam volna a legtöbbet segíteni!Sem a távolság,sem az idő nem korlátozott abban,hogy átmenjek a tőlem 50 m-re lévő húgomhoz és családjához.Ez most nyafogásnak tűnik,de sajnos utólag döbbentem rá,hogy nem így kellett volna viselkednem.Egy olyan emberrel szemben,akit kincsnek nevezett Krajczár János Tiszteletes Úr!Nem volt könnyű sírás nélkül hallgatni a búcsúbeszédet!
Egyszer azt mondta Krisztián,hogy :
"Betegségemből kifolyólag megtanultam rácsodálkozni az élet apró szépségeire,olyan dolgokra,amik felett egészséges emberként
valószínűleg elsiklanék" És igaza volt!
Két hobbija volt:a modellautókat gyűjtötte szenve-déllyel és a rajzolás!Most lehet,hogy sokan felkapják ez utóbbin a fejüket!Mit csinált?Rajzolt?Igen és nem is akárhogy!Itt álljunk meg egy percre!Egy egészséges ember,leül rajzolni,maga elé veszi a papírt és a ceruzákat,rajzol és ha nem jók a vonalak kiradírozza
vagy összegyűri és a kukába dobja az egészet!
No,a Krisztián ezeket a dolgokat nem tudta megcsi-
nálni. Ő nem hibázhatott!
Kétszer is meggondolta,hogy melyik vonalat hova húzza és mennyire nyomja le a HB-t.
A rajzolás teljesen kikapcsol és nem érzem magam betegnek,mikor alkotok-mondta
Krisztián.A kiállítások és a közösségi oldalon való visszajelzések adtak neki új erőt és kitartást a
rajzoláshoz!Sajnos a betegsége ezt a kedvenc időtöltést sem
hagyta meg neki.Egyre nehezebben tudta mozgatni a kezét és a tartással is gondok voltak.Hiába az anyai gondos felügyelet és segítség,a szervezet legyengült.
Pedig annyira akart élni!Nem adta fel,
küzdött minden percért,óráért!
Az én szememben
Krisztián HŐS volt,aki bátran, méltósággal állta a sarat!Az a sok lemondás,nélkülö-
zés és fájdalom sem vette el a kedvét.Képes volt bizakodni,remény-kedni és viccelőd-ni!Legyen példaértékű a kitartása sokunk számára és őrizzük meg az emlékezetünkben!
Nyugodj békében Krisztián!
Kerekesszékbe 7. osztályos korában kényszerült.S,ettől a pillanattól megpecsételődött a sorsa.
Fokozatos leépülés következett.
Így utólag visszagondolva a többség (engem is beleértve)
passzív segítők voltak(voltunk).
"Mond meg miben tudunk segíteni" vagy "Vedd meg és én kifizetem" mondatok tömkelege hangzott el és nem gondoltuk,nem láttuk a lényeget!Sokszor CSAK elég lett volna leülni és beszélgetni!Megkérdezni,hogy vagy,
mik a terveid és mit szeretnél a közeljövőben véghezvinni?!Én,mint az egyik legközelebbi rokon tudtam volna a legtöbbet segíteni!Sem a távolság,sem az idő nem korlátozott abban,hogy átmenjek a tőlem 50 m-re lévő húgomhoz és családjához.Ez most nyafogásnak tűnik,de sajnos utólag döbbentem rá,hogy nem így kellett volna viselkednem.Egy olyan emberrel szemben,akit kincsnek nevezett Krajczár János Tiszteletes Úr!Nem volt könnyű sírás nélkül hallgatni a búcsúbeszédet!
 |
| Forrás: Vas Népe |
"Betegségemből kifolyólag megtanultam rácsodálkozni az élet apró szépségeire,olyan dolgokra,amik felett egészséges emberként
valószínűleg elsiklanék" És igaza volt!
Két hobbija volt:a modellautókat gyűjtötte szenve-déllyel és a rajzolás!Most lehet,hogy sokan felkapják ez utóbbin a fejüket!Mit csinált?Rajzolt?Igen és nem is akárhogy!Itt álljunk meg egy percre!Egy egészséges ember,leül rajzolni,maga elé veszi a papírt és a ceruzákat,rajzol és ha nem jók a vonalak kiradírozza
vagy összegyűri és a kukába dobja az egészet!
No,a Krisztián ezeket a dolgokat nem tudta megcsi-
nálni. Ő nem hibázhatott!
 |
| Forrás: Vas Népe |
Kétszer is meggondolta,hogy melyik vonalat hova húzza és mennyire nyomja le a HB-t.
A rajzolás teljesen kikapcsol és nem érzem magam betegnek,mikor alkotok-mondta
Krisztián.A kiállítások és a közösségi oldalon való visszajelzések adtak neki új erőt és kitartást a
rajzoláshoz!Sajnos a betegsége ezt a kedvenc időtöltést sem
hagyta meg neki.Egyre nehezebben tudta mozgatni a kezét és a tartással is gondok voltak.Hiába az anyai gondos felügyelet és segítség,a szervezet legyengült.
küzdött minden percért,óráért!
Az én szememben
Krisztián HŐS volt,aki bátran, méltósággal állta a sarat!Az a sok lemondás,nélkülö-
zés és fájdalom sem vette el a kedvét.Képes volt bizakodni,remény-kedni és viccelőd-ni!Legyen példaértékű a kitartása sokunk számára és őrizzük meg az emlékezetünkben!
Nyugodj békében Krisztián!
2 megjegyzés:
Nagyon szép sorok Kami és ő tényleg megérdemli a "A" betűt. Nehéz a megfelelő pozitív jelzőkkel illetni Krisztiánt, de a "leg" mindegyik előtt ott kell, hogy álljon. Mindenki számára példaértékű lehet, ahogy ő élte az életét. Köszönjük, hogy ismerhettünk! ;-) Családnak nagyon sok erőt!!! Most ő gondoskodik róluk odafentről! :-)
Köszönöm(köszönjük) a dicsérő és őszinte szavakat!A megjegyzés minden sorával egyetértek!További szép napot és jó egészséget kívánok!
Megjegyzés küldése